Füstös réce a Zalánál

Ezen a részen még érintetlen partszakaszt talál az ember. Bedőlt fák, nádas, gyékényes. Az ide vezető út is meseszép, bár itt is épült illegálisan egy kikötő. Csend honol mindenütt, a part menti nyárfákról fakúszok szólnak, a vízen messzire ellát a szemlélő. Felállítjuk ilyenkor az állványra szerelt teleszkópokat és pásztázunk. Szerencsés esetben itt mindig lát valami érdekeset a madarász. Ezres kercerécecsapatok előttünk, és itt is, ott is közöttük ritkaságok bukkannak fel így a tél derekán.

A bukórécék igen mélyre képesek merülni táplálékukért. Januárban érdemes itthon keresni őket (Fotó: Ifj. Vasuta Gábor)

A napokban füstös récékre (Melanitta fusca) akadtunk, szám szerint három példányra, éppen serényen táplálkoztak. Fő táplálékuk a vándorkagyló. Nyugaton Skandináviáig és Észtország keleti-tengeri partjáig, keleten az ObJenyiszej vízválasztójáig fészkel. Hazánkban szórványos megjelenésű faj. Leggyakrabban a Dunán találkozhatunk vele.  Idehaza, ha valaki látni szeretné, legjobban teszi, ha januárban keresi, mivel a legtöbb Kárpát-medencei adata erre a téli hónapra esik. Gyakran kisebb csapatokban látható.

Ha éppen kezünk ügyében van egy stopperóra, érdemes mérni a füstös réce merülési adatait.