Ne legyen az eb se agresszív, se meghunyászkodó – Maróti Béla tanácsai állattartáshoz

Az ebtenyésztők egyesületének Veszprém megyei 65 éves elnöke, aki 2017-ben életműdíjban részesült, személyes példával kezdte a beszélgetést.

- Amikor édesanyám elvesztette szeretett férjét, magába roskadt, teljesen elment a kedve az élettől. Attól kezdve, hogy vittem neki egy cocker spánielt, mintha kicserélték volna, ismét nyitott a világra. A kutya visszaadta neki a tőle kapott szeretetet. Kérdés, milyen kutyája legyen az idős embernek? Aki majd a lakásban tartja kis kedvencét, annak kistestűt, rövid szőrűt ajánlok, bár utánuk is kell porszívózni... Fontos, hogy jó idegrendszerű legyen az eb, ezért ne szaporítótól, hanem tenyésztőtől vásároljunk, még ha tőlük drágább is az állat. Vigyünk magunkkal szakembert, mert az nem elég, hogy a kutya jól néz ki, a belső tulajdonságai fontosabbak. Éppen ezért az alomnál nagyon egyszerű teszttel eldönthetjük, melyikük lesz alkalmas arra, hogy hosszú távon társunk legyen, örömünket leljük benne. Tehát a kis kutyák közelébe dobjunk egy kulcscsomót, vagy csapjuk le a kuka fedelét, netán tapsoljunk, szóval váratlan, kellemetlen hangot váltsunk ki, amire a kicsik különbözően „válaszolnak”. Az egyik elszalad ijedtében, a másik, noha összerezzen, de kíváncsian az idegen felé fordul – ez utóbbi mellett döntsünk! Szóval, ne legyen a kutyánk se agresszív, se meghunyászkodó. Stabil idegrendszerű legyen!

A Nimród újság kutyás szakírója, Maróti Béla azt mondja, aki harmonikusan akar élni „választottjával”, érdemes a kutyaiskolában az alapvető dolgokat közösen elsajátítani. Legelőször is, az ebnek el kell tűrnie a pórázon vezetést a bal oldalunkon, igazodnia kell gazdája tempójához. A legfontosabb az engedelmességek közül, hogy a hívó szóra visszajöjjön hozzánk. Ilyenkor a nevét kell mondani, s azt: „Ide!” Nem összetett mondatokban könyörögni neki. Ha nem hajlandó lábhoz jönni, egy marék apró sóderrel oldalba kell dobni, vagy a kezünket erősen a combunkhoz csapni, s újból ki kell adnunk az utasítást. (Nem vezet semmilyen eredményre a „kockacukros” módszer.) Ám amikor hozzánk simul a csahos, meg kell dicsérni: „Okos vagy!” Arra is rá kell szoktatni, hangzik a jó tanács, hogy csak akkor végezze el a dolgát, amikor megfelelő környezetbe került. Egyéves korukig kiskutyáról beszélünk, aki naponta háromszor, majd kétszer kap ételt. Evés után azonnal ki kell vinni a szabadba, mert gyors az anyagcseréjük. – Sokan abból indulnak ki, ha kutyám van, akkor azzal álladóan sétálnom, futnom kell. Az ebek alapvetően lusták – főleg a nagytestűek -, így aztán rajtunk múlik, hogy milyen mozgásigényt erősítünk bennük. Amikor egy harmadik emeleti lakásban éltem, az utolsó ház volt az erdő előtt, a kutyámat leengedtem egyedül. Lestem az erkélyről, mit fog csinálni. Gyorsan elvégezte a dolgát a bokor alatt, nyújtózott, megrázta magát, és már jött is fel, hogy minél többet lehessen velem. Ennyit a mozgásigényről. Persze, ha arra lett volna szoktatva, hogy munkából jövet délután nyúlok a pórázért, és kiviszem futtatni, akkor a harmadik ilyen után már a póráza alatt ugrálva várt volna, hogy menjünk megint rohangálni.

- Én a cocker spánielre esküszöm, mert ez az ex vadászkutya figyel az emberre, szívesen dolgozik. Például beidomítható akár arra is, hogy hozza nekünk oda az újságot, a papucsunkat. A másik kedvencem az univerzális képességgel bíró magyar vizsla, mert azok mindenre betaníthatók. A tacskók is nagyon kedvesek, amolyan bújósak, és sokkal olcsóbbak, mint a mai divatkutyák. A lakásba olyan helyen tartsuk őket, ahonnan szinte mindent látnak. Például az előszobában, a fogas alatt, ha onnan jó kilátás nyílik mindenfelé. Egyszóval a legnyugodtabb szegletet válasszuk ki nekik, ahonnan tekintetükkel követhetik a körülöttük zajló eseményeket anélkül, hogy lábatlankodnának. Napközben leülhetnek a gazda fotelje mellé, de véletlenül se vigyük be őket magunk mellé az ágyba, mert elkaphatunk többféle betegséget, amiket esetleg az utcáról hoztak haza. Nagy hibát követ el az, aki az asztalról dob nekik egy-egy falatot. Mert vannak olyan rafináltak, hogy távollétünkben önkiszolgálják magukat… Az udvarban tartottak hajlamosak gödröt ásni, vagy unalomból vagy a kotorékkutyáknál genetikai hajlamból, sőt időnként lelegelni a virágokat, ahogy azt az enyém tette. Őket csakis tettenéréskor lehet fegyelmezni, s egy-két órára büntetésből bezárni a kennelbe.

Ha odafigyelünk rájuk, akár egy kisgyerekre, sok éven át szereznek nekünk örömet, s nem éljük le az életünket lélekölő magányban.