Mit üzennek a kabócák?

A hangjeleket reszelőérnek nevezett páros szervükkel hozzák létre. A tor oldalait borítják ezek a merev lemezek. A hangadáskor a kabóca erős izmai megfeszítésével és elernyesztésével nagyon gyorsan behajlítja majd visszahajlítja ezen lemezeket. Ennek következtében „ciripelő” hang jön léte. A mozgatóizmok  egy másodperc alatt hatszáz összehúzódásra is képesek. A reszelőerek  mögött található nagyrészt üres potroh egy erősítő kamraként funkciónál. A reszelőérlemezek felhúzásával valamint a leeresztésével, szó szerint mint egy pedállal képesek a hang erejét szabályozni. Teljes hangerővel muzsikálva egy kabóca hangja több mint fél kilométerre elhallatszik. 

A hímek a ciripelésükkel a nőstényeket édesgetik magukhoz. Mikor a párkereső hímekhez megérkeznek a nőstények, ekkor egy más hanggal, ketyegésre emlékeztető hangot kiadva mutatják ki az érdeklődésüket. A fenti hangot az óriás-énekeskabóca (Tibicina haematodes) hallatja. Hazánkban a déli kitettségű árnyas erdőkben él, a Balatonra nyúló délies lejtőkben így a Tihanyi-félszigeten is tömeges. Megpillantani őket nehéz, mert mindig az ágakhoz szorosan hozzá lapulva ciripelnek. Ha észreveszik az embert, nyomban elhallgatnak, villámgyorsan szárnyra kapnak és legalább tíz métert repülve eltűnnek a szemünk elől. 

Nagyon bizarr kinézetűa szarvas kabóca (Centrotus cornotus), amely hazák nedves élőhelyein gyakoribb, de előfordul erdőszegélyek, erdei tisztások szélén is. Az előhát nyúlványaival tűnik ki, egy nyúlik felül tüskeszerűen hátra, kettő pedig oldalra. Barna színezetével kiválóan álcázza magát a növényeken.