Tollasok

2023.08.08. 14:00

Fajonként eltérően töltik az éjszakákat a madarak

Az embereket mindig is érdekelte, hogyan alszanak madaraink, miként töltik éjszakáikat.

Vasuta Gábor

A hegyi fakusz a fa törzsén éjszakázik Fotó: ifj. Vasuta Gábor

A fácánok különböző facsoportok fáira nagy lármával, „kakatolással” gallyaznak fel a szürkület beálltával, majd azokat még hajnalban, ismét nagy zaj kíséretében hagyják el, egyesével kirepülve. 
A hófajdok alvókamrákban éjszakáznak, amelyet egy-másfél méter mély alagutat fúrva érnek el a hóban, az alagút hossza a hó vastagságától függ. Az esetek többségében egyesével éjszakáznak, azonban ha párok állnak össze, akkor hóalagútjaik néhány arasznyira fekszenek egymástól. Téli tollruhájuk hófehér, így észrevétlenül simulnak a hófedte tájba. Néha csak belegyalogolnak a mély hóba, és az sem zavarja őket, ha reggelre teljesen behavazódnak. Sok esetben reptükben ejtik be magukat úgy, hogy a puha porhóba szinte belefúródnak. 
A fakuszok (Certhia sp.) alvása is roppant érdekes, ők a téli dermesztő hideget a szabad ég alatt töltik, mégpedig úgy, hogy nyolc-tíz madár éjszakázik egy erre alkalmas fa törzsén, fejjel befelé egymáshoz simulnak, mint a juhok deleléskor. A harkályok közül a fakopáncsok odúk alján kuporodva töltik az éjszakát, míg a fekete harkály (Dryocopus martius) az odú belső falán kapaszkodva alszik. A madárfaj tagjai képesek több kilométeres távolságot repülni a táplálkozóhely és az alvó- odú között. A télen csapatosan járó őszapók az éjjelt többedmagukkal töltik, szorosan egymás mellé húzódnak sűrű bokrok vagy fák ágain. 
A cinegék közül a szén- és kék cinege fali üregekben, mesterséges és természetes odúkban, nádtetők alatt pihen éjjel, míg a tarkóján egy jellegzetes fehér foltot viselő fenyvescinege (Parus ater) érdekes alvási módot választott magának: hálószobája a lucfenyők lefelé hajló sűrű ágai között található. Ők mindig alulról repülnek be a biztonságot nyújtó gallyak közé, és ott addig bújnak előre, míg felülről és alulról is csapadéktól védett, kényelmes helyet nem lelnek maguknak. Ezekhez az alvóhelyekhez ragaszkodnak, és oda mindig visszatérnek. 
A seregélyek (Sturnus vulgaris) többezres csapatokban, nádasokban töltik az éjszakát, ahova kövekként zuhannak le nagy számban. Elhelyezkedésük előtt nagy zsivajjal vannak, s gyakran együtt énekelnek. 
 

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!