Kik vagytok, hé! - Megjelent Huszti Péter új kötete

A háromszáz oldalas kötetbe novellaszerű írások kerültek utazásairól, emlékeiről. "A könyv ennek ellenére nem bedekker, azokról a szerepekről írok, amelyek végigkísérték a pályámat" - mondta Huszti Péter a kötet bemutatójának napján, kedden az MTI-nek.    
   
A könyv címéül Szomory Dezső II. Lajos király című drámájának egy mondatát vette kölcsön. "A király Szapolyai seregeit várja hiába, és az éjszakában bolyongó árnyaknak kiáltja oda, hogy kik vagytok, hé! Ezt a kiáltást magammal vittem egész életemben" - magyarázta, majd hozzátette: a kötetben ezt a kérdést teszi fel szerepeinek is. "Ebben azért az is benne van, hogy ki vagyok én, ismerjük-e eléggé magunkat, vagy egymást" - emelte ki.
   
A kötet műfaját Huszti Péter "emlékszőttesként" definiálta. "Arról van benne szó, hogy miként kísérnek tovább a szerepek, még akkor is, ha már nem játszom őket"  - mondta a rendező, hozzátéve, hogy igyekszik minden szerepet alaposan körbejárni.
   
"A következő szezon szerepeit általában magammal viszem a nyaralásra, a tengerhez, úgy ismerkedem velük, mint egy új ismerőssel" - tette hozzá, majd felidézte, hogy az elmúlt negyven évben mintegy száz "hatalmas főszerepet" játszhatott el a Madách Színházban.
   
Az írás Huszti Péter egész pályáját végigkísérte, mint mondta, fiatalkori barátai szinte mindnyájan "az irodalom környékéről" érkeztek. "Atyai jó barátom volt Karinthy Ferenc, Mándy Iván, Illés Endre. Később megismerkedtem Sütő Andrással, sőt Németh Lászlóval is találkoztam" - emlékezett a színész-rendező, aki maga is egyetemista kora óta ír.
   
"Többségében a szerepkönyvek hátoldalára írtam gondolataimat Peer Gyntről, Cyranóról, Shakespeare-alakokról, akik közül tíz főszerepet el is játszhattam. Aztán egy idő után azt éreztem, talán ezek a gondolatok másokat is érdekelhetnének" - mondta Huszti Péter, kiemelve, hogy leginkább a megőrzés szándéka vezette, amikor tollat ragadott.
   
"Oly sok mindent láttam, tapasztaltam a színfalak mögött a pályatársaim között, hogy úgy éreztem, kár lenne, ha mindez elveszne. És most nemcsak a szerepekről van szó, hanem azokról a nagyságokról, akikre a fiatalok már alig emlékeznek, Pécsi Sándorról, Kis Manyiról, vagy azokról, akik a közelmúltban mentek el. Megpróbáltam valamit belőlük is átadni" - tette hozzá.