Társasházak - A működőképesség a tét

Az együttélés nem könnyű feladat, még akkor sem (vagy akkor pláne?!), ha azt az ember saját családjával teszi. Hát még ha gyakorlatilag vadidegen emberek tucatjaival közösen kell dönteni pénzekről, felújításokról, az együttélés szabályairól. Mindenki hallott, átélt már kabaréba (krimibe?) illő történeteket lakógyűlésekről, viszályokról, bevasalhatatlan közös költségről, kötekedő szomszédokról. A viszonylagos normális társasházi lét sok kompromisszumot, feladatot ró a lakókra és a ház kulcsszereplőjére, a közös képviselőre.

Bodanitz Annával a veszprémi Egyetem utca 22. szám előtt találkozunk. A házat nemrégiben újították fel, s mint a több mint egy évtizede családi vállalkozásban közös képviselőséggel foglalkozó hölgy elmondta: ez az egyik büszkesége.

- Tavaly nyáron vettem át ennek a húszlakásos háznak a képviseletét, s villámgyorsan el is kezdtük a felújítást: teljes ablakcsere, szigetelés, mintegy 21 millió forintos beruházás. Nagyon sok minden múlik a lakókon, hiszen mindenki nehezebben él, kevesebb pénzből, de szerencsére itt teljes mértékben partnerek voltak a munkálatokban - mesélte Anna.

Hozzátette azt is: jelen gazdasági körülmények között a fő kérdés, hogy egyáltalán működőképesek tudnak-e maradni a társasházak. Sok a kintlévőség, vannak házak, amelyek milliós tartozásokat halmoztak fel a szolgáltatók felé, s akkor a tartalékokról, a felújítási alapról nem is beszéltünk. Véleménye szerint a hiány halmozódását nem szabadna megvárni senkinek. 

- Mindig megbízható, pontos költségvetést kell készíteni, hogy a lakók lássák, miért van szükség a közös költség emelésére. Szerencsére az általam felügyelt házak jól működnek, a számvizsgáló bizottságok is ügyelnek a költésre. Ezt a munkát nem lehet az íróasztal mellől végezni, elengedhetetlen a személyes kapcsolat, ha látom, hogy valaki többször elmarad a költségek fizetésével, akkor felkeresem, részletfizetést ajánlok. Ugyanez működik a szolgáltatókkal, bankokkal, biztosítótársaságokkal is: fontos a jó személyes kapcsolat, akkor könnyebb a kompromisszum, az együttműködés, illetve naprakésznek kell lenni a társasházi törvény ismeretében is.

Az utóbbi években szerte a városokban látni, hogy mindenütt megújulnak, korszerűsödnek, energiatakarékosabbá válnak a több évtizede épült panel- és téglaházak is. Ez köszönhető az állami támogatásnak is - ám éppen  az állam az, ami nehéz helyzetbe is sodorja a társasházakat.

- Nem a lakók és az önkormányzat önrészével van a probléma, ők időben kifizettek mindent, hanem az állami támogatással. Hiába van erre a házra is nyertes pályázatunk, a kivitelezők már novemberben befejezték a munkát, a minisztériumban azt a választ kaptuk: 2012-ig fizetik ki a pénzt. Addig nekünk áthidaló kölcsönt kellene felvennünk a banktól, ahol viszont csak akkor hajlandók erre, ha létezik már aláírt támogatási szerződés. Ki érti ezt?! Az állam miért nem fizet? A bankoknak pedig miért nem elég biztosítékként a pályázat elnyeréséről szóló dokumentum? - kérdi.

Miközben beszélgetünk a ház előtt, odaér Nagy Ferenc, az egyik lakó.

- Kemény munka lehet egy ilyen felújítás, ahol nincs egyetértés, de szerencsére nálunk erről nem volt szó  - mesélte. - Flottul ment minden, lényegesen, legalább 30-40 százalékkal csökkent a fűtési költség idén télen, tehát a befektetésünk megtérül.

Ugyanígy vélekedik Galambos Zsuzsa is, aki majdnem két évtizede él ebben a házban.

- Rengeteget jelent a felújítás, szerencsére mindenki partner volt ebben. Ráadásul a kivitelezők is remek munkát végeztek - mondta lelkesen a hölgy.

A helyzet tehát nem könnyű, Bodanitz Anna szerint ahol aktívak, tájékozottak a közös képviselők, ott azért siker van. Hozzátette azt is: nem hőbörögni, fanyalogni kell, hanem tenni! Talán tényleg ennyin múlik az egész... 

Segít az ügyintézésben

A társasházak ügyeit intéző közös képviselők munkája rendkívül szerteágazó, még a legfelkészültebbeknek, a gyakorlottaknak is elkel a segítség.

A megyeszékhelyen is szerveztek konferenciát a közös képviselőknek nemrégen, melyen mindenki kézhez kapta a Társasházban él? - Önnel is megtörténhet, című vaskos kötetet. Ebben csaknem hatszáz oldalon sorolják fel a társasházakkal foglalkozó szaklap jogsegélyszolgálatához beérkezett több ezer kérdés közül a háromszáz legtanulságosabbat.

Szemlézik a társasházakkal kapcsolatos pereket, ítéleteket és a működésükre vonatkozó jogszabályokat. Az új társasházi törvény a korábbinál még több lehetőséget nyújt a házban élőkre kötelezően vonatkozó szabályok kialakítására. Sok helyen a felújítás, a takarékosabb működési feltételek megteremtése is elodázhatatlan.

A kiadványban és a szakemberek fórumain rendre ismertetik az elérhető pályázatokat, az újszerű megoldásokat, a  kicsit kedvezőbb hiteleket. Nincs egyedül a közös képviselő sem. 

Szeretek társasházban élni. Annak ellenére is, hogy ha véletlenül nem kell korán kelnem, biztosan elkezd valaki fúrni-faragni vagy más zajos eszközzel rángat vissza szunyókálásomból a valóságba. Engem különösebben nem zavar, hogy hallom a szomszédok indulatosan megfogalmazott véleményét, akkor sem esem kétségbe, ha fölöttem kiönt egy kád vagy mosógép. Van biztosításom és néhány esztendeje már a háznak is.

Érdekes, hogy a vidéki társasházak csaknem a felében nem kötöttek a házra biztosítást. Egy-egy váratlan esemény után még elképzelhető, hogy az állam, az önkormányzat segít, de ha tömegesen történik valami - és ennyi lakásnál az könnyen megtörténhet -, akkor marad az öngondoskodás, de azt meg előbb el kell kezdeni.

A panelokban zömében nem a legtehetősebb emberek élnek, és egyre nehezebben fogják kinyögni a felújítások, korszerűsítések árát. Azért jó, ha tartalékolnak pénzt a várható nagyobb kiadásokra, figyelik a korszerűbb berendezéseket és pályáznak támogatásra. Persze a sikerhez alapvetően fontos, hogy talpraesett, megbízható képviselőt bízzanak meg a közös ügyeik összefogásával.

Varga Ibolya