A vérünket akarják - Soha nem látott szúnyoginvázió

Modellezték: ha most valaki kimegy a Balaton partjára, egy óra alatt 250 szúnyogcsípés érheti. A nyaralók és az itt élők egyaránt soha nem látott szúnyogmennyiségről beszélnek, s mindennek tetejébe a csípések egyre gyakrabban nagyobbak a megszokottnál. Megduzzadnak, begyulladnak, bőrallergiás tüneteket okoznak.

Sőt, már itt az új, eddig az országban teljesen ismeretlen veszély: a szúnyog terjesztette nyugat-nílusi láz. A tisztiorvosi szolgálat szerint eddig a régióban négy esetet regisztráltak. Közben több helyütt hiánycikk a szúnyogháló és a jobbféle elektromos riasztók, mi több, egyes vélekedések szerint a jó öreg Chemotoxra sem reagálnak már a rovarok.

Ez lett a balatoni vuvuzela

Eddig négy kémiai és kettő biológiai irtás történt a balatoni térségben (ezt 25-25 millió forinttal az önkormányzatok és az állam állta), míg előbbi a krizantém illatanyagával a már kifejlett szúnyogokat öli meg, utóbbi a vízben lévő lárvákat pusztítja. Ennyi irtás például két évvel ezelőtt teljesen elég volt, csakhogy idén a sok csapadék miatt sokkal több a szúnyog. Legalább három további irtásra volna szükség, de erre nincs pénz. A Balaton térségének mintegy 5400 hektáros területén egyetlen szúnyogirtás 8,8 millió forintba kerül. Az önkormányzatok nem tudnak ennyi pénzt összeadni, egy előzetes felmérés alapján annyi mondható, hogy legfeljebb ötmillió jutna erre a célra - válaszolta érdeklődésünkre Lázár János, a Balatoni Szövetség titkára.

A szúnyogprobléma olyan mértékű, hogy több településen is felmerült, hogy egy-egy nagy rendezvény ideje alatt lokális irtást kellene tartani, ennek azonban olyan csekély a hatása, hogy végül ezzel a lehetőséggel eddig senki nem élt, még Balatonfüreden az Anna-bál előtt sem irtanak majd. A lokális irtás legjobb esetben is csupán 24 óráig hat, utána mintha mi sem történt volna, ráadásul igen költséges - vélekedik Lázár János.

Ez lett a balatoni vuvuzela - mondta Huszár Róbert. A több balatoni kempinget is üzemeltető idegenforgalmi szakember már többször megkereste lapunkat a szúnyogproblémával, ugyanis gyakorlatilag szélmalomharcot vív tavaly óta. Akali, Révfülöp és Szepezd térségében árvaszúnyog-invázióval küzd, a rovar zöldre színez mindent, a mosdókban reggel vödörszámra kell felsöpörni az elhullott rovarokat, de ez még semmi: menekülnek a vendégek is a kempingből. Az árvaszúnyog ugyan nem csíp, de nagyon kellemetlen: nagy tömegben iszonyatos a hangja, beleszáll mindenbe, ételbe, italba, lehetetlenné teszi a part menti sétát is. Huszár Róbert már minden lehetséges riasztóeszközt kipróbált, kérte a különböző balatoni szervezetek segítségét is, ráadásul annyit olvasott, s konzultált kutatókkal erről a témáról, hogy már saját maga is lassan szakértővé válik. A kempingvezető főként az ország GDP-jének jelentős százalékát kitevő idegenforgalmat félti: nincs szüksége az ágazatnak újabb csapásra, ezért még addig kellene tenni valamit, ameddig nem túl késő!

A limnológiai kutatóintézet és a nemzeti park munkatársai az árvaszúnyoggal kapcsolatban korábban már elmondták: vizsgálódni kellene, monitorozni, felmérni az állományt és azok  mozgását, s több évtizedes adatsorok alapján lehetne következtetéseket levonni. Nem újdonság: ez is pénz kérdése. Addig pedig marad a kísérletezgetés a riasztóeszközökkel...

Negatív szúnyogtapasztalatokról számolt be két bicajos is: Virág és Péter háromnapos biciklitúrán voltak a múlt hétvégén a Balaton körül. Sátorban aludtak, pontosabban aludtak volna, ugyanis a sátor ponyváján folyamatosan pattogtak a szúnyogok. De az esti tekerés közben is kellett küzdeni a rovarokkal, nemcsak a csípés, hanem a szúnyogfelhő miatt, amelyen át kellett verekedni magukat, ha haladni szerettek volna.

Már nem csupán a szubjektív érzet mondatja, hanem a regionális tisztiorvosi szolgálat adatai is alátámasztják: a szúnyogcsípések egyre kellemetlenebb tünetekkel járnak.  Tény, a szúnyogcsípések egyre nagyobbak, viszketőbbek és lassabban múlnak, gyakran járnak bőrirritációval. Nagy foltnyi felületen pirosodik be a bőr, van, hogy megduzzadnak, a csípés udvara szabályszerűen kiemelkedik a bőr felszínéből. Nem tudjuk, hogy ezek a reakciók mitől lehetnek, csak feltételezés, hogy a mezőgazdaságban alkalmazott sok kemikália, illetve a szúnyogirtásra használt ilyen-olyan vegyszerek, amelyek nem ölik meg a rovart, de szervezetébe azért bekerülnek, okozhatják ezeket a panaszokat - tudtuk meg a regionális tisztifőorvos-helyettestől.

Dr. Balatoni Mihály elmondta: Magyarországon is jelen van a szúnyogok terjesztette nyugat-nílusi láz. A betegség jellemzően Afrikában fordul elő és agyvelőgyulladást okoz. A magyarországi betegek bizonyítottan szúnyogcsípéssel kapták meg a vírust, amely magas lázzal, fejfájással, kiütéssel, hányingerrel, nyirokcsomó-duzzanattal járhat. 

A régióban négy esetről tudunk, ezek közül kettő a megyében, Vaszaron volt. Mindketten lovak társaságában töltöttek el jelentősebb időt, vélhetően a szúnyog először megcsípte az állatot, és ezután ragasztotta át a vírust az emberre. A szúnyog egyébként jellemzően ezt a vírust madaraktól nyeri. Szövődményekről egyelőre nem tudunk, a tünetek 3-6 nap alatt orvosi beavatkozás nélkül is elmúlnak. Európa déli részén nem ismeretlen a nyugat-nílusi vírus, nálunk ez új jelenség - mondta Balatoni Mihály, aki hangsúlyozta: a szúnyog komoly betegségeket - mint például a hepatitis B, AIDS - nem terjeszt. A moszkitók más trópusi betegségek, mint például a malária terjesztésében is jók, de ezek Európát nem érintik.

A hároméves Botár Dóra és szülei is szenvedő alanyai a szúnyoginváziónak. A kislány vérét különösen szeretik a csípős rovarok: pillanatok alatt összevissza csipkedik, ráadásul a csípések megduzzadnak, majd kisebesednek. 

Az első ilyen akciónál nagyon megijedtünk, ugyanis feldagadt a kicsi bokája. Azt hittük, kibicsaklott, mire hosszas vizsgálódás után kiderült: a csípés duzzadt fel hatalmasra - mesélte az anyukája.

Természetesen védekezünk: szúnyogriasztó spray  és karkötő, de hiába a lakásban a szúnyogháló mindenütt, az este nem múlhat el rovarvadászat nélkül. Sajnos így sem ússzuk meg, a kislányt valahogy mindig  megtalálja egy kósza rovar. Az interneten rengeteget kutakodunk, mi lenne a megfelelő megoldás, mivel a két gyerkőc miatt nem szerettünk volna  drasztikus, szagos, nem gyerekbarát szúnyogirtót, ezért ultrahangos riasztót rendeltünk. Szerencsére ma megérkezik, úgyhogy talán nyugodtabb estéknek nézünk elébe - mondta.

Kit szeretnek a rovarok?

A tudomány már jó ideje igyekszik választ találni arra a kérdésre, kiket szeretnek a szúnyogok. Több elmélet született már arra, vajon mi az, ami egyik embert kívánatosabbá teszi a másiknál a rovar számára.

Íme, ezek közül néhány: a 0-s vércsoportúakat, a terhes nőket, a férfiakat, az átlagosnál jobban izzadókat, azokat, akiknek szervezetében magas koncentrációban vannak szteroidok és koleszterin. Bizonyos kémiai anyagok bőrünkön keresztül történő kibocsátása is  mágnesként vonzza a vérszívókat, ilyen a húgysav, a tejsav vagy a szén-dioxid, egyes vélekedések szerint a sok húst fogyasztókat is jobban kedvelik.

Egyelőre mindenesetre még nincs konkrét válasz a kérdésre, de nem túl sok jóval kecsegtet a legfrissebb megállapítás sem, miszerint 85 százalékban a génjeink felelősek azért, ha az átlagnál jobban kedvelnek minket a szúnyogok.

"Anyád! A szúnyogok" - jut eszembe nap mint nap a Jancsó-film címe, ugyanis a kicsi, ám annál kellemetlenebb rovarok jelentősen belerondítanak az estéimbe. Szívják a véremet rendesen, most épp a talpam viszket, s nem azért, mert annyira mehetnékem lenne. (Na jó, beismerem, az is van.) A lábam úgy néz ki, mint óvódás koromban bárányhimlősen, az esti futás után pedig már nagyon nem kell vacsoráznom, kellő mennyiségű hús kerül ugyanis a szervezetembe pusztán a levegővétellel. Arról nem is beszélve, hogy a táskám állandó kelléke lett a szokásos női dolgok mellett a szúnyogriasztó tej. Tudom, hogy pénz kérdése az irtás, de egyetértek az idegenforgalomért aggódókkal: többet veszítünk akkor, ha a vendégek idő előtt hazamennek. És vissza sem jönnek többet.

Kiss Nikolett