Nem az életnek tanulnak?

Erről Csapó Benő, a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Neveléstudományi Intézetének vezetője, a PISA (Programme for International Student Assessment Program a tanulók tudásának nemzetközi felmérésére) igazgatóságának alelnöke beszélt a Naplónak.

A 15 éves diákok körében végzett felmérés alapján a vizsgálatban részt vevő OECD-tagállamok nemzetközi átlagának alsó felén helyezkedik el Magyarország - ismertette. Az oktatási szakember úgy látja: az elmúlt tíz évben sokat foglalkoztak azzal, hogy gyenge a szövegértés, ezért a szakma erre a területre koncentrált, aminek meg is lett  az eredménye.

A magyar diákok szövegértésének átlageredménye 494 pont, vagyis a 2000-ben elérthez képest 14 pontos növekedés tapasztalható, amivel az OECD országok között a 13-22. helyen áll hazánk.

Csapó Benő, a PISA igazgatóságának alenöke lapunknak nyilatkozva hangsúlyozta, nem szabad az eredményekre úgy tekinteni, hogy azok nem változhatnak, ugyanis több olyan ország is van, amelyik például veszített a helyezéséből, vagyis kitartó, folyamatos munkára van szükség. Megemlítette, hogy az olvasás, szövegértés javítása érdekében az országban többféle módszert is kidolgoztak, például a kompetenciamérés utáni célzott fejlesztést. Elmondta, hogy a szövegértés korai fejlesztésére több eredményes kísérletet folytattak az országban. Összességében ezeknek köszönhető az eredmények javulása.

- A jó olvasás, szövegértés minden további tanulás alapja, a gyenge szövegértés nagymértékben visszafogta a matematika és a természettudományok fejlesztési lehetőségeit is. Ugyanakkor ezeken a területeken olyan problémák jelentkeznek, amelyeket nagyon korán kezelni kell. A matematika és a természttudományok tanításában az a legfőbb probléma, hogy a tananyag és annak oktatási módja nincs összhangban azzal az absztrakciós szinttel, amit adott életkorban át tudnak tekinteni a diákok. A gyerekek képességei, fejlettségi szintje felé nőtt a tanagyag  átadásának módszere; kisgyermek korban nagy szükség lenne a közvetlen tapasztalatszerzésre, a kísérletezésre, arra, hogy a saját vizsgálataikból vonjanak le következtetéseket - vélekedett Csapó Benő.

A 70-es évek végén, a 80-as évek elején Magyarországon is nagy sikerrel vezették be az új matematika tanításának módszerét, sajnos azok a tankönyvek és módszerek kisebb arányban vannak jelen az iskolában, mint az kívánatos lenne. Nagy szükség lenne arra, hogy a korai matematika tanítást megújítsuk, visszatérjünk korábbi sikeres módszerekhez - összegezte. A szakember szólt arról is, hogy  Magyarország azon országok közé tartozik, ahol a gyerekek szociális háttere a legerőteljesebben meghatározza az iskolai eredményeket. Ez nagyrészt azért alakulhatott ki, mert nem működik az iskola felzárkoztató, kiegyenlítő hatása.

Csapó Benő szerint rengeteg olyan beavatkozási pont van, ahol viszonylag kis anyagi ráfordítással nagy sikert lehetne elérni. Ezek között szerepel a korai fejlesztés, a gyerekek lemaradásának felmérése, diagnosztikai módszerekkel nagyon korán ki lehet szűrni a funkcionális analfabétákat. Lehetne javítani a jelenlegi helyzeten is, ha például ismert személyiségek, sportolók, művészek reklámoznák az olvasást, hangsúlyozva, hogy az nem afféle nőies tevékenység. Ebből a szempontból nagyon jó kezdeményezésnek tartotta a Magyar Televízió Nagy könyv című műsorát. Hangsúlyozta, hogy a feliratos filmek arányának növelése is elősegíthetné a szövegértés fejlődését.

Duna Katalin, a balatonfüredi Lóczy Lajos gimnázium igazgatója, magyartanár szerint az óvodánál és a szülői háznál indul az egész.

- Amikor az óvónők, szülők mesélnek, a kicsik úgynevezett belső képeket készítenek magukban. Ha ez nem, vagy nem eléggé fejlődik ki a gyerekekben, akkor később nehézséget okozhat az olvasás tanulásnál, s ez továbbgyűrűzik a szövegértéshez is. Ha ez nincs meg, akkor a gyerekek nem olvasnak örömmel - mondta. Hozzátette azt is: többféle olvasástanítási módszer létezik, közben tévutak is voltak, s a mostani javulást talán az hozta, hogy az iskolák visszatértek a régen jól bevált szótagolási módszerhez. Véleménye szerint további probléma az is, hogy nincs elég idő arra, hogy a gyerekek alaposan, élvezettel olvassanak. De érdekes szempont az is, hogy egy másik felmérés azt bizonyítja, hogy az alsó tagozaton még nagyon jók a gyerekek eredményei, s csak felsőben romlanak el.

- Hozzánk a gimnáziumba a jobb képességű tanulók kerülnek, ezért mi nem szembesülünk nagy mértékben ezzel a problémával. Azzal viszont igen, hogy a gyerekek nem tudnak tanulni. Amikor felsőben már több tantárgy van, s mindegyik másféle tanulási módszert igényelne, szükség lenne megtanítani a diákoknak azt is, hogy a tudást miként lehet megszerezni. A tanulásmódszertan tanítására viszont sajnos nincsen időkeret. Ezt nagyon hiányolom a közoktatásból - mondta az igazgatónő.

Duna Katalin szerint az olvasás, szövegértés mellett nagyobb problémát jelentenek a természettudományos tárgyak.   Ezeknél a tárgyaknál nagy hiba az eszközhiány. A kísérletezgetés drága és időigényes, pedig a fizikai, kémiai képletek bemagolása nagyon távol áll a valódi természettudományos ismeretektől. Az, hogy a jövőben kötelezővé  tesznek érettségikor egy természettudományos tárgyat, javíthat valamit a dolgon, de ennek biztosításához már az   alapfokú oktatásban is lépni kell - véli.

Müller Anikó, a zirci Reguly Antal Szakképző Iskola és Kollégium Séta-program (sajtó és tanulás) felelőse, könyvtáros-népművelő érdeklődésünkre elmondta: továbbra is az a tapasztalat, hogy a diákok nem nagyon olvasnak. Ahogy a beszámolóikból kitűnik, jellemzően internetes lapokat, azokon a híreket és az érdekességeket nézik meg. Szinte mindenki tagja valamilyen közösségi oldalnak, ezeket napi rendszerességgel látogatják. Megoszlanak a vélemények, hogy ez segíti-e a szövegértésüket, vannak olyan pedagógusok akik szerint tulajdonképpen mindegy mit olvasnak, csak olvassanak. Mások viszont azon az állásponton vannak, hogy ez nagyon rontja a helyesírást, ugyanis az internetes kommunikáció során használt szleng nagyban eltér a hétköznapi írástól. A Séta-programban részt vevő diákokon észrevehető a változás, de ehhez hosszú időre van szükség. A program egyébként a Reguly-ban 2005-ben indult el, a résztvevő diákok jobban odafigyelnek, valóban értik a szöveget, tapasztalható a javulás.

- A korábbi tapasztalatok alapján a tanrendet is úgy alakítottuk át, hogy azokban a szövegértés hangsúlyos szerepet kapjon - nyilatkozta érdeklődésünkre a korábbi PISA-felmérésben részt vevő Reguly igazgatója. Répás János hozzátette, sokszor problémát okoz a gyerekeknek egy-egy kérdőív megértése, akkor nehezen várható el azok ésszerű kitöltése. A szakiskolákba kerülő diákok nagy része az általános iskolában kevés sikerélményben részesül, az olvasás legtöbbjük számára nem élmény.

Az OECD-országok tizenöt éves diákjai között általánosságban csökkent az olvasási hajlandóság 2000 óta (68-ról 63 százalékra), Magyarországon 75 százalék azoknak az aránya, akik naponta olvasnak maguktól. A magyar tanulók közt 6,3 százalékkal nőtt azok aránya, akik kedvtelésből olvasnak szépirodalmat, és kiugróan, 40 százalékkal azoké, akik újságot olvasnak. Valószínű, hogy ez utóbbi örvendetes adat mögött az elektronikus média elterjedése áll. A másik ismert ok az lehet, hogy míg az OECD diákjai kevésbé változatosan olvastak 2009-ben, mint 2000-ben, a magyar tanulóknál ennek pont az ellenkezője történt - derül ki a felmérésből.

PISA-felmérés számokban

A PISA-vizsgálat háromévente méri a tizenöt éves tanulók szövegértési, matematikai és természettudományos képességeit, felváltva.

A 2009-es felmérésben 34 OECD ország, és 31 partnerország vett részt, Magyarországról kétszáz iskola 4600 tanulója.

A magyar diákok szövegértésének átlageredménye 494 pont, a 2000-ben elérthez képest 14 pontos növekedés történt, ezzel a 13-22. helyen áll Magyarország.

Felhívott egy több mint harminc éve tanító biológia-földrajz szakos tanárnő, aki olvasta véleményemet a PISA felmérés eredményéről. Mint mondta: egyetért velem abban, hogy többet kellene beszélgetni a gyerekekkel és feleltetni is őket. De gondoljak bele: a hetenkénti egy-egy órában mire van idő. A tananyag mennyisége, a tankönyvek vastagsága ugyanis nem változott, sőt inkább nőtt, miközben a természettudományokra jutó óraszám csökkent. 

Ő is olyan osztályba járt annak idején, ahol több mint negyvenen voltak, mégis volt idő a feleltetésre. De akkor mások voltak a gyerekek, s több idő jutott egy-egy tantárgyra. Így, amellett, hogy örülünk, amiért a jelek szerint többet olvasnak a diákok, s jobban értik a szövegeket, gondoljunk a többi tantárgyra is. A pedagógus (vele mi is) azt kéri: adjanak nekik több időt, hogy jól megtaníthassák a gyerekeket.

Horváth Éva