Vivace: Dal az élet öröméről

Amikor a Veszprém Városi Művelődési Központ munkatársai és C. Szalai Ágnes főszervező a kilencvenes években - két évtized után - felelevenítették Veszprémben a nemzetközi kórusrandevúk gyakorlatát, tudatosan és hittel vállalták hazánk és a világ előtt: az éneklő, muzsikáló emberre, az általuk teremtett értékekre büszkék vagyunk. A 2000-ben kezdődött Vivace nemzetközi kórusfesztivál során sok ezer kórustag élvezte a város vendégszeretetét, több tízezren tapsoltak a fellépőknek. Veszprémet szeretik az énekkarok és Veszprém szereti a kórusokat. Hagyományt teremtettek és ápolnak.

A fesztiválra öt földrész legjobb énekkarai jelentkeznek, idén is nehéz volt közülük választani, végül Ázsia, a Közel-Kelet és Európa képviseltette magát dalos nagykövetei révén. A karok a péntek esti nyitókoncerten Liszt Ferenc művészete előtt tisztelegtek, a szombat esti gálakoncerten és versenyen pedig önálló műsorukkal mutatkoztak be. Nemcsak saját nemzete együttesére, de a többiekre is kíváncsi volt Aliza Bin-Nount, Izrael nagykövet asszonya és Dorit Nachum Zast konzul asszony, valamint Chuang Hung-Che, a tajpeji főképviselet munkatársa. Az énekkarok gálaprogramja az életöröm témájához kapcsolódott. Mint mindig, ezúttal is különbözött a nemzetek által eldalolt öröm: volt, aki szolidan, csendben örült az élet szépségeinek.

A műsort a jekatyerinburgi, Sverdlovsky Kórusiskola Ifjúsági Férfikara nyitotta, mely egy régi orosz hagyomány továbbvitelét, a férfikari éneklést tűzte célul. A kék hegyek mögül című gálaprogramjukban orosz népdalokat hallhatott a közönség, keveredve a műsorban a vaskos tréfa, a gyengéd, szemlélődő férfilíra és a virtus. A humorral átszőtt dalok Nagy Péter cár katonáiról, a boldogtalan szerelemről, égerfaligetről, hógolyóról, a virgonc nagyapóról, az orosz mezők, a hazai táj szeretetéről szóltak. A színpadi játékot nemcsak a közönség, de a zsűri is elismerte, hiszen a kórusnak ítélte szakmai díját - érdemes volt a fiúknak tíz év után legényként visszatérni Veszprémbe. (A zsűriben a folytonosságot a zsűrielnök, Erdélyi Ágnes, Veszprém Város Vegyeskarának karnagya képvsielte, új zsűritársai dr. Fazekas Ágnes budapesti karnagy és  Móczár Gábor, az Európai Kórusszövetség, Europa Cantat első alelnöke.) A fesztivál történetében nem először fordult elő, hogy egy kórus megváltozott minőségben visszajött.

Az Európában először pódiumra lépő Tajpeji Hölgyek Kara A tenger hangja című gálaprogramjában szigetországuk őslakóinak világát idézte meg. A Rukai szerelmes dal, a Bunun vadászok éneke és az Ünnepség dalai nemzeti táncaikkal kiegészülve látványos műsort eredményezett. A Ceské Buděejovicéből érkezett gyermekkar, a Hajnalcsillag a nemzetközileg legismertebb gyermekkórusok közé emelkedett. Az élet kaleidoszkópja című gálaprogramjuk néha szomorúságot is mutatott, ahogyan a magányról és csalódottságról szóló cseh népdalban is hallhattuk, ám fordult a kaleidoszkóp, világossá vált a sötét nap, megjelent a csepergő eső, az ébredező szerelem, a mosoly és a malomba igyekvő szántóvető. Könnyedségével, természetességével az én szívembe is belopta magát a délcseh gyermekkar. Csehov szülővárosából, Taganrogból érkezett a Lík, az "Arc" kamarakórus, mely kivételes muzikalitással, hangi kvalitással szólaltatta meg műsorát.

A jókedv, jó hangulat forgószelében című gálaműsorukban Bach h-moll szvitjének kórusátirata, a Koldusopera Bicska Maxija egyaránt helyet kapott, ahogy egy orosz népdalfeldolgozás is: "O Parúshka Parányja, miért szereted te azt a semmirekellő Ivánt? "A kijevi zeneiskolai leánykar gyönyörűen, tisztán, leheletfinoman énekelt, a megszokottól talán kicsit visszafogottabb örömmel. A virágok a lelkükkel énekelnek című gálaprogramjukban az ukrán lányok télről és tavaszról, a szerencsehozó fecskéről, a teleholdról és egy szerelmes lányról daloltak. Az "élet él és élni akar", az ember pedig mint egy főnix (ahogy a gálaprogram címe is jelzi), feléled. Ezt tükrözi a tokiói együttes részvétele a fesztiválon, mely a fukushimai katasztrófa után is örömmel lépett színpadra.

Az ifjúsági vegyes kar repertoárján klasszikus európai és japán darabok mellett sok a népszerű musicalrészlet és feldolgozás, Veszprémben a sirályok kórusáról, a 44 verébről, az álmodozó malacról és a vitorlázásról énekeltek. A Naama Nőikar Izrael legkiválóbb kórusai közé tartozik, számos nemzetközi sikerrel büszkélkedhet. Repertoárja felöleli a klasszikus és modern egynemű kari irodalom legjavát, a kórustagok szívesen énekelnek népdalfeldolgozásokat. Legyen világosság! című gálaprogramjukban egyházi kórusműveket, héber nyelvű zsoltárt, baszk szerzőpáros dalát adták elő, halkan, emelkedetten.

Vidám, könnyed, közönségbarát műsorral nyitott és zárta az estét a budapesti énekkar, a Jazz and More. A dalosok dzsesszes átiratokkal igyekeznek közelebb vinni a komolyzenét azokhoz is, akik nem igazán barátai annak, repertoárjuk bővülésével megjelentek az örökzöld slágerek, dzsessz- és popátiratok, gospelek, musicalek, az éneklést kiegészítette a mozgás, a tánc és a hangszeres kíséret. Halkovics Ágnes karnagy csapata a gálaprogram címének megfelelően a Kabaré ismert dalával nyitott, az izraeli program kontrasztjaként, derűsen, erőteljesen. Több sláger és feldolgozás után az Ének az esőben című játékos, esernyős előadás zárta a műsort, ami egy kicsit halványabbra sikeredett, de a hallgatóságot ez nem zavarta, hiszen szavazataikkal végül a magyar énekkarra voksoltak.

Késő estébe nyúlóan színpadra állt az oly' nagyon várt közel 300 tagú egyesített fesztiválkórus, hogy megszólaltassa nyolc nemzet nyolc dalát, minden nemzet repertoárjának egy-egy jellemző kompozícióját. Ez minden évben felemelő pillanat - igaz, hogy sokaknak már nem adatatott meg, hiszen idén is folyamatosan fogyott a kezdetben teltházas nézőtér... Az eredményhirdetés után végül az utolsó dal, éjfélkor együtt énekelve a közönséggel: Viva la musica! Éljen a muzsika!

Mindenki díjjal távozott

- Veszprém Város Vegyeskarának díjával a japán ifjúsági vegyes kart jutalmazták

 - Különdíjat kapott a népi ihletésű kompozíciók előadásáért a tajvani kórus, a kóruszene nemes hagyományaiból táplálkozó programjáért az orosz Lík kamarakórus, a modern kompozíciók színvonalas előadásáért az izraeli kórus, a lírai kompozíciók színvonalas előadásáért az ukrán kórus

- A VMK dicséretét a cseh gyermekkar érdemelte ki

Szerintem - Az újságíró véleménye

Van-e okunk az örömre?
Lehet-e dalolni az élet örömeiről? A kérdésre a hétvégén választ kaptunk: Lehet. Dalolunk örömben és bánatban, szerelemben és szomorúságban, ha boldog és ha fáj a szív. Daloltak az oroszok, a tajvaniak, a csehek, az ukránok, az izraeliek. Daloltak a japánok, akiket pár hónappal ezelőtt katasztrófa sújtott, mégis igenlik, éltetik az életet. Daloltak a magyarok - igen, nekünk is van okunk a dalra, az örömre. Minden nehézség, válság, kilátástalanság ellenére. Vagy talán éppen azért. Örüljünk az életnek, a családunknak, a barátainknak, a velük való együttlétnek, felejhetetlen találkozásoknak, otthonunknak, hazánknak.

Balla Emőke
[email protected]