25 éve írta a Napló - A nemzeti összefogás példája

Németh Miklós miniszterelnök a kormány és a parlament együttműködését értékelte. Bevezetőjében elmondta: „1988 vége felé úgy fogtunk közös munkához, hogy egy modellváltást kell végrehajtanunk, s most a búcsú pillanatában azzal a tudattal állhatunk fel a padsorokból, hogy egy békés rendszerváltás alkotmányos, jogi lehetőségeit és garanciáit teremtettük meg. Ez példátlan feladat volt, és úgy érzem, megfeleltünk neki. Csak úgy sikerülhetett mindez, hogy a feladattal együtt magunk is megváltoztunk – mondotta. – Alkotmányjogi úton – népi támogatást és egyetértést élvezve – építettük ki a demokrácia intézményrendszerét. A nép most szabad választásokon döntheti el, hogy milyen tartalommal töltheti meg azt. A nép szuverén, minden politikai erő számára megfellebbezhetetlen döntése zárja le a békés átmenet első szakaszát.

Annak a szilárd meggyőződésének adott hangot, hogy ezt a korábbi önmagán felülemelkedő parlament, a neki felelős kormány és a politikai erők, a pártok sajátos, szinte példa nélkül álló együttműködése tette lehetővé.

Németh Miklós miniszterelnök és Antall József, az MDF elnöke köszöntik egymást az ülésteremben, amikor 1990. május 2-án délelőtt 10 órakor, 43 esztendő után ismét demokratikusan megválasztott országgyűlés kezdte meg munkáját a Parlamentben (MTI-fotó: Manek Attila)

Az ötesztendős munkaprogramot ezzel lezárva az országgyűlés ünnepi ülésen emlékezett meg az 1848-as forradalom évfordulójáról. Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnök ünnepi beszédében hangsúlyozta:

– Történelmet élünk és történelemre emlékezünk. Március 15-ét igazi nemzeti ünnepként ülhetjük meg, amikor a magyarság a progresszió élvonalába lendülve megújulóban van és úttörő szerepet játszik Közép-Európa politikai arculatának megváltoztatásában a demokratizálódás jegyében.

– 1848 márciusa történelmünk nagy pillanata, amely újra és újra felragyog és híveket toboroz Magyarországon. Csak a valóban nagy és történelmi eseményeknek lehet és van ilyen hatalmas kisugárzásuk – szögezte le. – Eszméi az időtől nem fakultak, s az akkori ifjak lendülete akár a miénk is lehetne – bár a miénk lenne. Ez az ünnep mindenkor a nemzeti összefogás példájára, a hősi erőfeszítés élményére, a haladás élvonalába rugaszkodás esélyeire emlékeztetett. Nem mehetünk el szó nélkül ama fenyegetettség mellett, amely mára az országban tapasztalható széthúzás nyomán kialakult. Mintha a magyar átok megint csak mérgezné az életünket, halványítaná reményeinket. Csendes forradalmunk mintha nem tanulna 1848 negatív felhangjából, üzenetéből. Ha sokan félnek is kimondani, akkor is az összefogás lehet az egyetlen olyan nagy társadalmi erő, amely végigviheti a megkezdett folyamatokat; amely segíthet befejezni a művet.”