A gregorián zene rezgése pozitívan hat a somlói nedűre

Egyesek azt mondják, hogy remeteként él a hegyen a negyvenes évei végén járó fiatalember, ezzel ellentétben aktív társasági életet él. Vendégeket fogad, programokat szervez, illetve a kerti munka befejeztével hazai és külföldi bemutatókra jár, hogy minél szélesebb körben hírnevet szerezzen a somlói bornak.

Spiegelberg István bortermelő
Fotó: Penk Tímea

- Nem magamat, hanem a bort szeretném bemutatni és népszerűsíteni, hiszen ez egyedülálló a világon. Szinte minden héten jönnek hozzám vendégek, főleg külföldről - meséli Spiegelberg István, akié a világ száz legjobb bora és pincészete egy amerikai szaklap értékelése szerint. A Wine&Spirit több mint 16 ezer bor közül választott ki egy Somlóit, de ennél is nagyobb kitüntetésként élni meg a bortermelő, hogy a világ száz legjobb pincészete díjat is megkapta tavaly októberben, éppen a születésnapján.

A jó humorral is megáldott fiatalember hibátlanul beszél magyarul, kedves akcentusa még érdekesebb emberré teszi. István Berlinben született, édesapja német, édesanyja magyar. Elektromechanikusnak tanult, majd egy müncheni autógyárban dolgozott többféle területen, volt például tesztpilóta is. A nagymamája élt Somlójenőn, innen származik a hegy iránti vonzalma. Húszéves korában Magyarországra jött négy évre, aztán később egy nyaralót keresett a Somlón, amihez szőlő is tartozott. Akkor kezdett el foglalkozni bortermeléssel, kezdetben csak hobbiból. Közel nyolc éve végleg a Somlóra költözött, és azóta főállásban bortermelő. A munkája során a hagyományos technológiákat és a biogazdálkodást részesíti előnyben.

- Bortermelő vagyok, nem borász - mondja magáról István, hiszen ez nem a tanult szakmája. Ezért is rendkívül büszke arra, hogy az akkori egyhektáros somlói területén készítette el öt évvel ezelőtt Magyarország legjobb száraz fehér borát, tavaly pedig rangos nemzetközi díjat is szerzett.

- A Somló az ország legkisebb történelmi borvidéke, innen először kapott bortermelő világdíjat az amerikai szaklaptól. Egy másik magyar bor is nyert, egy tokaji – erről sem szeretne megfeledkezni István, akinek három borából kettő már korábban bekerült a legjobb kelet-európai borok közé. Jelenleg három hektárral rendelkezik István, de csak a felét műveli.

- A kis területtel rendelkező gazdáknak általában nem lehet dinamikusan fejlődni a Somlón. Már a bérlés sem egyszerű, nem lehet tudni, hogy ki lesz az új szomszéd. Olyan ez, mint egy modern feudalizmus: akinek sok van, az még többhöz juthat - gondolja István, majd hozzáteszi, hogy a természet előbb-utóbb mindent megold. A művelést is a természethez kell igazítani, nem pedig ellene dolgozni, így kevesebb erőfeszítést igényel a gazdálkodás.

- Érdemes feleleveníteni a biodinamikus ismerteket, amelyeket elfelejtették az emberek a parasztság megszüntetésekor. Ha együtt dolgozunk a természettel, akkor alig van munka - állítja a bortermelő, majd arról beszél, hogy szerinte megfordult a világ: manapság a biotermékeket ellenőrzik, holott a vegyszeres fogyasztási cikkekre sokkal jobban oda kellene figyelni.

Spiegelberg István azt állítja, hogy a bor is másképp forr, ha a termelője átáll a biogazdálkodásra. Ezzel az első két-három évben megnő ugyan a munka, de utána lecsökken. Ő például régóta nem is kapálja a szőlőt. Nem trágyáz, hogy jobban érezni lehessen a Somlót a borban, hiszen itt a vulkanikus ásványt kell megmutatni.

- A Somló a középkorban Európa leghíresebb borvidéke volt, körülbelül százféle szőlőfajtával. A hegy jellegzetes bora mindig vegyes volt, mára azonban ha az engedélyezett harminc fajtánál többféle szőlőből készül a bor, akkor csak tájjelzés nélkül lehet értékesíteni, belföldön ezt különadó is terheli. Az utóbbi időben sok fejlesztés megvalósult, de az emberek nem tudnak összefogni, még azt sem akarják, hogy vezetékes víz legyen - sajnálkozik a bortermelő, majd sorolja, hogy még egy étterem sincs a hegyen, szálloda sincs, minden be van zárva, sok turista úgy hagyja el a Somlót, hogy nem tud bort inni. Szerinte a törvényi előírásokhoz szükséges papírmunka több időt és energiát felemészt, mint maga a bor készítése, ezért sokan inkább elmennek innen.

- Akkor lenne igazán izgalmas a Somló, ha jobban fel lenne osztva kisebb pincészetekre, és persze ha megszűnne az emberek közötti viszály és irigység - véli István, akit több program kezdeményezőjeként támadások értek. Kerámia kiállítást, olvasóestet, népzenei koncertet szervezett, ezért mérgesek voltak rá a telektársai, holott ezek az események megnövelnék a Somlói bor eladását.

- Egy jó marketinggel az egész Somló borát a világárak szintjére lehetne emelni - állítja határozottan Spiegelberg István, aki elégedett és boldog embernek tűnik, hiszen odaadó munkája meghozta gyümölcsét: létrehozott egy terméket, amely megáll a világpiacon.