Borosta

2011.10.04. 05:11

A séf, aki otthon soha nem főz

Minap tért haza egy ausztriai "stázsolásról" Gyöngyösi János séf, aki tizennyolc éves kora óta irányítja különböző éttermek konyháit. Azt mondja, bár Magyarországon egyre több az igazán dolgozni akaró szakács, ez a szemlélet tőlünk nyugatabbra sokkal erősebb.

Lovász Lilla

A messzi Berettyóújfaluban kezdte pályafutását Gyöngyösi János, s alig fél esztendeje került Agárdra. Úgy érzi, azóta tökéletesen beilleszkedett, ám ahogy mondja, a konyhaajtót még csak most nyitotta ki az itteni egyik  vendéglőben.

- Debreceni, majd budapesti éttermek után azért jöttem ide, mert olyan helyet kerestem, ahol szabad kezet kapok a konyha irányításában. Itt ez megvan, már elkezdtem megvalósítani az ötleteimet, ám még nagyon sok fejleszteni való van hátra - mondja, s elmagyarázza,  a séf az, aki a menüsor összeállításától kezdve az alapanyag beszerzésén át a szakácsok eligazításáig mindenért felelős.

- Én magam járok piacra, és sokszor úgy döntöm el, mi legyen a menü, hogy miből találok szép, friss árut. Mindig őstermelőktől vásárolok, s azt hiszem, elég jó kapcsolatrendszert sikerült kiépítenem ezen a környéken is. Egyébként annak, aki otthon főz, szintén azt javaslom, keresse meg a piacon a standot, ahol a legszebb, legigényesebben kirakott árut kínálják, s ahol a legkedvesebbek a vevővel. Ide aztán érdemes visszajárni, s egy idő után biztosan a legjobb minőségű hús, zöldség landol majd a kosarunkban.



 A beszerzés, irányítás mellett sok konyhafőnöknek nem jut ideje arra, hogy fakanalat ragadjanak. Ám János ettől a feladattól sosem válna meg.
- Én amolyan főzőséf vagyok, szívesen beállok a szakácsok mellé, szeretem elkészíteni is az ételeket. A munkámnak nagyjából húsz százalékát a "papírológia", harmincat az alapanyag beszerzése teszi ki, így az időm  felét töltöm főzéssel.
Ugyanakkor otthon sosem áll a tűzhely mellé, vallja be.

- Valahogy nem szeretem a körülményeket,  nincsenek meg a megszokott kellékeim, nem elég nagy a   mosogató, a tűzhely  kisebb a kelleténél. Bár az öcsém is szakács, a nagyobb családi összejöveteleken mindig édesanyánk főz. A barátnőmmel inkább étterembe járunk, sokszor olyan helyre, ahol nem ismernek, s úgy bánnak velem, mint egy egyszerű vendéggel. Így kívülről tudom szemlélni, hogyan működnek a dolgok máshol.

Nem csoda, hiszen Gyöngyösi János egész élete a gasztronómia körül forog. Szabadidejében ilyen témájú könyveket, internetes oldalakat  búj, figyeli az aktuális gasztrodivatot. Ám sosem másol, legfeljebb ötletet merít. - Hazánkban a szakácsok oktatása távolról sem tökéletes. Továbbtanulásra  hivatalos keretek között nincs lehetőség, így akit érdekel, hogy naprakész legyen, önmagát képzi. A szakmai találkozókon kívül kiváló erre az úgynevezett stázsolás, amikor egy-egy kiszemelt étterembe megy valaki, hogy az ottaniaktól tanuljon. Nemrég érkeztem haza Ausztriából, ahol a Zell Am See-i Schloss Prielau két Michelin-csillagos éttermének séfje avatott be szakmai titkaiba.

Kiderül, a séfek szívesen megosztják tudásukat a szakmabeliekkel, a nyugati országokban pedig teljesen természetes, hogy a szakácsok rendszeresen külföldre járnak képezni magukat. Az agárdi vendéglő séfje csupa  hasznos tapasztalattal tért haza.

- Rengeteget tanultam a kint töltött egy hét alatt, olyasmiket, mint például: hogyan kell az egyszerű gyúrt tésztából kétszínűt, csíkosat készíteni. Egy nagyszerű csapattal dolgozhattam, a tagjainak a munkához való hozzáállása példaértékű lehet itthon is.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!