Lélegzetelállító képek a hegy gyomrából

Dr. Bakonyi Árpád, a Nitrokémia Zrt. vezérigazgatója úgy véli, hogy a páratlan ipartörténeti emléket kár lenne veszni hagyni, hiszen kiaknázatlan lehetőségek sora rejlik benne. 

(Fotó: Gáspár Gábor)

Az 1920-as években épített hőerőmű köré épült tulajdonképpen később, a fénykorában több mint nyolcezer embernek munkát adó nitrokémia, illetve az országszerte ismert, mára a felszámolás sorsára jutott fűzfői papírgyár. 

Rengeteg mindenre lehetne használni az erőmű hatalmas termeit, például a környék összes palackozott bora elférne itt. A vezérigazgató elmondta: ötlet és terv szintjén felmerült, hogy kulturális célokra használják a létesítményt. 

Akár múzeumnak vagy különböző tárlatoknak is helyt adhatnának itt, a kisebbik termének pedig rendkívül jó akusztikája van, így koncerteket is lehetne ott rendezni. Vannak olyan elképzelések, miszerint helyhiánnyal küszködő múzeumoknak, intézményeknek biztosítanának tárolókapacitást, képzőművészeti raktárként. (A Ruhr-vidéken több példa van arra, hogy régi gyárépületeket kulturális célra használtak fel, de Londonban a rendkívül sok látogatót vonzó Tate Modern múzeumot egy volt erőműből alakították ki a belvárosban.) 

- Tudjuk, hogy nagy ritkaság van a tulajdonunkban, aminek kulturális, vagy másfajta hasznosítását most próbáljuk feltérképezni, de várjuk az ötleteket is, mert betemetni nem akarjuk - hangsúlyozta a vezérigazgató. 

Hozzátette, hogy végleges és kialakult elképzelés nincs a létesítmény sorsáról. Megtudtuk: a Nitrokémia munkatársai az elmúlt egy-másfél évben állagmegóvással foglalkoztak, ugyanis amikor az erőművet ócskavasként a 70-es években kiárusították, nem törődtek azzal, hogy milyen állapotokat hagynak ott.

- Jelenleg a biztonságos megközelítés kialakításán túl nincs értelme ott mást csinálni, csak akkor, ha megvan a konkrét cél és az anyagi forrás - hangsúlyozta Bakonyi Árpád. 
 
Az erőműről egyébként még a fűzfőiek zömének sincs tudomása, arról nem is beszélve, hogy milyen kevesen látták. Ennek egyik oka az, hogy az egykor hadilétesítménynek számító erőmű építését nem verték nagydobra, harmincöt éve pedig beszüntették a működését.
 
A rövid beszélgetés után Gosztonyi Károly, a Nitrokémia műszaki igazgatója kíséretében teszünk látogatást a földalatti intézményben. A főbejárattól néhány száz méterre állunk meg a gépkocsikkal egy jellegtelen épület előtt. Csigalépcsőn keresztül jutottunk le az egykori erőmű bejáratához. 

Kísérőnk minden szegletét ismeri az építménynek, minden részéről valami érdekességet mond. Erről a szakértők és a laikusok közötti különbség jutott eszembe, mégpedig az, hogy a szakember olyan apróságokról is képes hosszasan, szenvedélyesen beszélni, ami egy átlagembernek fel sem tűnik. 

Gosztonyi Károly ilyen, már az első percben látszott, hogy az egykori erőműben otthon van, szívén viseli sorsát.
 
- A száraz adatok szerint az építmény 1972-ig üzemelt, rendeltetése a biztonságos energiaszolgáltatás biztosítása volt háborúban. Kalauzunk véleménye szerint ugyanakkor már az 50-es években sem tudták volna ellátni háborús körülmények között a feladatot, hiszen három évtizeddel korábban egész más volt a hadviselés.

- A hosszú lépcsőt, amin lejutunk az első szintre szuszogónak hívjuk, mert visszafelé már féltávnál elfárad az ember, csak szuszog - ad magyarázatot az elnevezésre. A falon mellettünk vastag csőbilincsek, akár egy középkori kínzókamrában. Állítólag volt, aki elhitte, hogy a rozsdás tartók egykor valódi bilincsként szolgáltak; valahogy így születnek a városi legendák.
 
A létesítmény méretei impozánsak, a két földalatti szint egyenként 2500 négyzetméteres, változó belmagassággal. Nehéz elképzelni, hogy egykor ezek a hatalmas termek zsúfolásig tele voltak gépekkel, eszközökkel, de talán ennél is nehezebb elképzelni azt, hogy milyen nehéz fizikai munkát kellett végezni annak, aki itt dolgozott. 

Az erőmű egykori állapotát bemutató fényképekről, korabeli dokumentumokból egyébkén több tabló is készült, amit szeretnének megmutatni a nagyközönségnek.

Az egykori kazánokat szénnel táplálták. A tüzelőanyagot egy kisméretű, úgynevezett tűznélküli gőzmozdony vontatta szerelvényen szállították a mai napig remek állapotban lévő, 560 méteres, vöröskőből kirakott alagúton keresztül. 

Ötven-hatvan méterrel a föld alatt a kinti hideg ellenére is kellemes, 14-15 Celsius fok, állandó hőmérséklet van, állandó páratartalommal. (A legrosszabb verzió szerint, ha nem történik az égegyadta világon semmi az erőművel, akkor a falakon átcsordogáló karsztvíz cseppköveket hoz létre. Persze erre legalább 600-700 évig várni kell.) 

A lépcsők egy részét kicserélték, mert életveszélyes volt azokon közlekedni, de sok helyen meghagyták az eredeti, 1927-es lépcsőkorlátokat, amiről leszedik a rozsdát, és majd olyanok lesznek, mint újkorúkban.
 
Az építőket dicséri, hogy olyan esztétikai és mérnöki megoldásokat alkalmaztak, amelyek a mai napig teljes egészében megmaradtak. Gosztonyi Károly több érdekes statikai megoldásról is beszélt, például a két emelet magas tojásdad falszerkezetről, ami az alsó szinten olyan érzést kelt az emberben, mintha a hajótest víz alatti részén, vagyis egy hajófenéken állna. 

Az erőmű egyébként több érdekes vizuális élményt is tartogat, van egy falrészlet, ami az Alien-sorozat első részében látható trónra hasonlít, de láttunk egy áldozati oltárt is. A téglák közötti fuga sehol sem repedezik, a padló mozaiklapjai közül még egyetlen darab sem hiányzik, pedig 1927 óta fél évszázadon keresztül koptatták. 

A 1920-as évek mérnöki munkájának egyik csúcsteljesítménye a kémények voltak. Azokat olyan „rafinált módon építették, hogy kürtőkön keresztül a füstöt az erőműtől messze az erdőbe vezették ki, így ha bombázták volna az objektumot, akkor azok valószínűleg célt tévesztenek. 

A szellőzőrendszer is egyedülálló a maga nemében, az egyik csapágyas ventilátort 1957-ben újították fel utoljára, azóta a mai napig működik. Szinte zajtalanul.
 
Az erőmű felszámolásához egyébként az egyik végső lökést az adta meg, hogy az olajárak az 1960-as években csökkentek, elkezdődött az olajtűzésű erőmű építése, majd annak 1972-es elindításával a földalatti leállt.
  
Ahhoz, hogy ennyire bejárható legyen az építmény mintegy 450-500 köbméter törmeléket kellett kihordani. Amikor befejezzük az állagmegóvást, patika tisztaságú lesz itt minden - avat be a közeljövő történéseibe a műszaki igazgató.
 
Utána már csak egy jó ötlet és némi pénz kell, hogy felébredjen csipkerózsika álmából az egyedülálló erőmű.