Peremartonban végleg leáll a műtrágyagyár - Százöt embert küldenek el

- Nincs mit tenni, be kell fejeznünk a műtrágyagyártást ebben az üzemben - jelenti ki Olli-Matti Toivanen, vezető igazgató, a norvég tulajdonosok képviselője.

- A vállalkozóknak fontos dolog a nyereségesség és ez általában nem valósult meg ebben az üzemben. Ezért már tavaly októberben szüneteltetni kezdtük a műtrágyagyártást. Igaz, éppen a tavalyi év nyereséges lett, ennek ellenére a közelmúltban a tulajdonosok úgy határoztak, hogy bezárják ezt a gyárat.

- Ez persze nem jelenti azt, hogy a cég is kivonul Magyarországról.
 
- A norvégiai központú vállalkozásunknak főként a Skandináv országokban, az Egyesült Királyságban, Olaszországban vannak érdekeltségei, üzemei. Jelenlétünket a jövőben is garantáljuk Magyarországon, mert úgy látjuk, hogy a műtrágyáinkra és az állati takarmánykiegészítőinkre egyaránt szükség van. Itt egy logisztikai központot alakítunk ki.

- Hány embert küldenek el és mennyit szándékoznak foglalkoztatni?

- Két lépcsőben százöt embernek mondunk fel. A dolgozók képviselőivel megkezdtük a tárgyalásokat arról, hogy a számukra legkedvezőbb feltételeket tudjuk kidolgozni. Mi arra törekszünk, hogy ne csak mindent megadjunk, amit a magyar munkaügyi jogszabályok előírnak, hanem ezeknél lényegesen többet is tegyünk azokért az emberekért, akik nálunk dolgoznak. A terveink szerint mintegy húsz ember foglalkoztatását vállaljuk a jövőben is. Később elsősorban kereskedőket, logisztikusokat és mezőgazdászokat alkalmazunk.

Az igazgató elmondta azt is: tisztában van azzal, hogy ezen a környéken hagyományai vannak a vegyiparnak és éppen ezért bízik abban, hogy olyan szakmai vagy pénzügyi befektetőnek sikerül eladni a gyárat, aki él a lehetőséggel és továbbviszi a termelést.

- A mi anyacégünk azért nem tudja tovább működtetni az üzemet, mert a többi üzemünkben elegendő terméket állítanak elő. Ezen kívül a Peremartonban alkalmazott technológia már nem felel meg a mi igényeinknek a korszerűsítésre pedig nincs anyagi fedezetünk.

A dolgozók képviseletével Németh János, fejlesztési, minőségellenőrzési és környezetvédelmi vezetőt bízták meg.

- Nálunk már akkor sem volt sem munkástanács, sem szakszervezet, amikor - 2001-ben - ide jöttem dolgozni. A tulajdonosunk azonban a kezdetektől ragaszkodik a munkahelyi kollektívák érdekeinek megjelenítéséhez, így az önálló egységeknek vannak képviselőik az alapvető döntéseket megelőző tárgyalásoknál. Engem választottak meg arra, hogy folyamatosan tárgyaljak a dolgozók érdekében a leépítések idején.

Németh János eredetileg vegyész, a József Attila Tudományegyetemen szerezte diplomáját. Az egyetem elvégzése óta a vegyiparban dolgozik, a Veszprémi Vegyipari Egyetemen környezetvédelmi szakmérnöki diplomát is szerzett.

- Különösen a dolgozóknak mintegy a harmadát ismerem jól, azokat, akik  már ötven évesek elmúltak és kezdetektől a vegyiparban dolgoztak. Többségük szakképzett, és vagy a Peremartoni Vegyipari Vállalatnál, vagy a környező vegyipari nagyvállalatoknál dolgoztak le három vagy több évtizedet, nem ritkán munkanélküliséggel tarkítva a folyamatosnak látszó életútjukat. Ezen a környéken annyi a vegyipari szakember, hogy ha megfognák egymás kezét, talán simán körbe érnék a Balatont.

Ebben az esetben az a legnagyobb gond, hogy nincs kilátás a szakmában való elhelyezkedésre és ötvenen túl már amúgy sem kapkodnak az emberek után.

- A legnagyobb gondot mégsem ők okozzák nekem, hanem azok az emberek, akik már ugyancsak nem fiatalok és szakképzettségük sincs. Nekik nehezebb a helyzetük. Vannak köztük olyanok is, akik nem jogosultak a végkielégítésre sem. Azt akarjuk elérni, hogy nekik se kelljen üres kézzel távozniuk. A tulajdonosokkal közösen keressük a legjobb megoldásokat és kutatjuk a lehetőséget. A munkába másokat is bevonunk.

Fotó: Kőrösparti Beatrix