A fotózás volt az élete - Robert Capa-kiállítás a Ludwig Múzeumban

Robert Capa mintegy 70 ezer tételből álló hagyatékából összeállított, 937 képet tartalmazó fotógyűjteményből összesen három sorozat létezik a világon: Cornell Capa, a művész öccse válogatta és készítette el a nagyításokat, amelyekből egyet az általa létrehozott New York-i International Center of Photography (ICP) birtokol, egy Tokióban található, és a harmadikat vásárolta meg  az Oktatási és Kulturális Minisztérium (OKM) nyújtotta 300 millió forintos támogatásból  a Magyar Nemzeti Múzeum. 

A gyűjteményből több mint kétszáz kép került a falakra, döbbenetes közelségbe hozva a múlt század megrázó történelmi eseményeit
(Fotó: Orosz Péter)

Az úgynevezett master anyagból és 50 darab vintage kópiából, valamint portrékból álló gyűjtemény bemutatja a művész 1932 és 1954 közötti életútjának valamennyi jelentős állomását. 

Ebből válogatott kronologikusan és tematikusan Páldi Lívia, a Műcsarnok főkurátora a Ludwig Múzeumban megrendezett kiállítás számára. 

A master gyűjteményből több mint kétszáz kép került a falakra, döbbenetes közelségbe hozva a múlt század megrázó történelmi eseményeit.

A tárlat Budapesttel indul  családi képek, portrék és egyéb dokumentumok, például édesanyjának írt leveleinek bemutatásával, majd láthatjuk a Berlinben kapott első komoly megbízást, a száműzetésben élő Lev Trockij 1932-es koppenhágai beszédéről készült sorozatot. 

Tanúi lehetünk a Párizsban töltött viszontagságos éveinek, majd megérkezünk a magyar Friedmann Endre André Friedmann életművének legmeghatározóbb időszakához, amikor a spanyol polgárháborúban és a kínaijapán háborúban (1936-1939 között) Robert Capává, a világ leghíresebb háborús fotóriporterévé vált.

Követjük a világháborús hadszínterekre Észak-Afrika, Szicília és Dél-Olaszország frontjain, valamint 1944. június 6-án, a normandiai partraszálláskor készített megrázó képei által, majd borzonghatunk a Steven Spielberg filmrendezőt is megihlető D-nap sorozaton (Ryan közlegény megmentése), a németekkel kollaboráló francia nők meghurcolásán. 

A háborús riportképek sorát az ardenneki offenzíva és a szövetségesek németországi előrenyomulásának fotói zárják le.

Capa világháború utáni munkásságát az Izrael állam megalapításáról, harcairól, a bevándorlókról és menekültekről készített riportjai, valamint az 1947-ben John Steinbeckkel a Szovjetunióba tett utazás, majd az 19481949-es kelet-európai körút fotói reprezentálják, köztük több budapesti felvétel is található. 

A kronológiai sorban közeledik a dráma csúcspontja: az indokínai képek és közvetlenül a tragikus halála előtt készített, 1954. május 25-ei felvételek, ahogyan Vietnamban a katonák a taposóaknákat keresik... Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel - vallotta Robert Capa.

A kiállításon bepillanthatunk a fotóriporter társasági életének dokumentumaiba is, láthatjuk örök bohémként, békés-derűs pillanatokban, a fronton is civilként. 

Ízelítőt kapunk portréfotóiból is, a korszak számos nagy alakját és a számára fontos személyeket  kollégákat, barátokat és szerelmeket  örökítette meg, Pablo Picassót, Ingrid Bergmant, John Steinbecket és Ernest Hemingwayt.