Szűcs Pál: Véletlenül lettem katona

- Így utólag kissé furcsán hangzik, ám igaz: véletlenül lettem katona - mondja a mindig mosolygó ezredes, amikor leülünk beszélgetni a Kossuth-laktanya egyik tanácskozójában.

- A Budapesten töltött középiskolai évek után továbbtanuláskor első helyen a műszaki egyetem villamosmérnök szakát jelöltem meg, a katonai főiskola csupán a második helyen szerepelt.

Mindkét helyre felvettek, ám a behívóparancs előbb érkezett meg, mint a műegyetem levele, így nem volt mit tenni, 1977-ben elindultam a katonai pályán. És itt is ragadtam, mert tetszett a közeg, s szeretem a munkám a mai napig.

Ahogy mondani szokás, Szűcs Pál végigjárta a ranglétrát. Egészen alacsony szintről indult, a főiskola '81-es elvégzése után négy éven át a Nagykanizsa melletti sormási rádiótechnikai századnál volt technikus, ami akkor a határok közelsége miatt különösen érdekes feladatnak bizonyult. Persze nemcsak ezért, a társaság miatt is szívesen emlékszik azokra az időkre. 

- Volt egy tucat roma katonám is a szakaszban, akikkel hamar baráti viszonyba kerültem. Tőlük tanultam meg például nagybőgőzni, de vályogot is vetettünk, sőt, igazi cigány esküvőkre is meghívtak, ami a mai napig örök élmény. Ez is bizonyítja, hogy a sorkatonai szolgálat milyen színes kavalkádja volt az embereknek és a szakmáknak a honvédségnél.

A szolgálat alatt persze a bakák minél előbb szabadulni akartak a katonaságtól, ám utána évtizedekig nosztalgiáznak az együtt töltött évekről. Legutóbb például Budapesten, egy taxiból kiszállva állított meg egy régi katonám, akinek a teljes neve ugyan nem ugrott, de az archoz rögtön társítani tudtam a Bütyök becenevet - meséli a parancsnok.

1984-ben aztán Veszprémbe, az 54. Rádiótechnikai Dandárhoz helyezték át, ahol az automatizált rendszerek üzemeltető mérnöke lett. Keresztbe-kasul bejárta az országot, szakemberként ugyanis ő javította mindenhol az ilyen jellegű berendezéseket. Később javító rajparancsnok, majd századparancsnok lett a dandárnál.

Közben folyamatosan képezte magát, ’92-ben a Műszaki Egyetemen okleveles műszaki tanárként, majd ’97-ben Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem humán menedzser szakán végzett. 

- Mielőtt Veszprémbe helyeztek soha nem jártam a városban. Tudtam ugyan merre van, s azt is, hogy szép település, ám semmi több. Így utólag azonban nagy szerencsének tartom, hogy ide kerültem. Ebben a folyamatosan fejlődő városban, s az itt élő emberekben soha nem kellett csalódnom.

Több ízben felajánlották, hogy máshol folytassam a pályafutásom, ám mindig azt válaszoltam: köszönöm, maradok, mert itt jól érzem magam - mondja, s látszik, nem csak az udvariasság beszél belőle, tényleg komolyan gondolja, amit mond.

Visszatérve a pályafutásra, az 1996-tól a rádiótechnikai dandár logisztikai főnökeként, 1998-tól a 64. Veszprém Légtérellenőrző Ezred, később a radar ezred törzsfőnökeként, majd a radar ezred parancsnok-helyetteseként dolgozó Szűcs Pál a katonai fronton is képezte magát.

A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem hadtudományi karán előbb katonai vezetőnek tanult, majd 2005-ben ugyanitt a felsőfokú vezetőképző tanfolyamot is elvégezte. Közben szakemberként az egész világot bejárta, járt az Egyesült Államokban, Kanadában, Franciaországban, s persze a Szovjetunióban is, ahol a technikai eszközök bevezetése előtt tucatnyi képzésen vett részt.

2004-ben került mai pozíciójába, akkor bízták meg az MH 54. Veszprém Légtérellenőrző Ezred parancsnoki feladataival. 

- Nem volt egyszerű feladat. Az emberek talán kevésbé látják, de az utóbbi években alapjaiban alakult át a magyar honvédség. Nagy arányú fejlődés indult meg, s a katonák a technikai változások miatt bizony folyamatos képzésekre kényszerültek. Szerencsére itt Veszprémben az állomány minden tagja partner volt ebben, ezért is értékelték jóra a tevékenységünket a NATO-ellenőrzésen a külföldről érkezett szakemberek.

Tették mindezt úgy, hogy a volt szocialista országok közül egyedül Magyarországon sikerült teljesíteni eleddig az auditálás feltételeit - mondja büszkén, majd hozzáteszi, örül annak, hogy jó csapat alakult ki az ezrednél. Több más mellett ezt bizonyítja az 54-es kihívása túlélőverseny is, amit évente kétszer rendez meg az alakulat, s idén már rekordszámban, közel 300-an neveztek az ország tucatnyi katonai szervezetétől. 

- Épp ezért úgy érzem, hogy a Pro Urbe-díj nem az enyém, hanem a veszprémi katonák munkájának elismerése. Ez tavaly már jelentkezett abban, hogy a város alakulatzászlót adományozott, ám ez egy újabb lépcsőfok. A zászló és ez a díj kifejezi Veszprém és az itt élő katonák közötti jó kapcsolatot.

Ami az elkövetkező éveket illeti, a légtérellenőrző ezred előtt a technikai eszközpark részleges váltása áll, ami újfent tanulási folyamattal jár együtt, sőt, kommunikációs fronton is fejődés várható. Az alakulat mellett azonban Szűcs Pál is komoly feladatra készül. 

- Én sem lehetek száz évig parancsnok, épp egy külföldi szolgálat előtt állok. Már folyik a képzés, két-három hónapon belül indul a négyéves külhoni szolgálat, ami szakmailag mindenképp kihívás, ám erre a kis időre is nehéz szívvel hagyom itt a várost. A konkrétumokról babonából még nem szeretnék beszélni. Utódom minden bizonnyal a helyetteseim közül kerül ki, az ő felkészítésük is gőzerővel zajlik már.

Szűcs Pál mérnök-ezredes 1958. december 13-án született Szőnyben.

A katonai műszaki főiskola elvégzése után, ’81 augusztusában avatták hivatásos tisztté. 1984-ben helyezték Veszprémbe, ahol a ranglétrát végigjárva 2004-ben nevezték ki az MH 54. Légtérellenőrző Ezred parancsnokának.

2009-ben megkapta a Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztjét, 2010. március 15-én pedig Pro Urbe-díjjal ismerte el munkáját a megyeszékhely. Veszprémben él, két kapcsolatából három gyermeke született, Levente, Fruzsina és Péter.