A legjobb befektetés

Persze tudom, érdemes erről a témáról beszélni, meg jó lenne félretenni is, talán nincs is ember, aki ne fogadná meg évente legalább tizenkétszer, hogy a következő hónapban majd visszafogja a kiadásait, de azért bosszant, amikor azért cikiznek bennünket, magyarokat úgy általában, hogy nem tudunk a pénzzel bánni, túlköltekezünk, azaz nem takarékoskodunk eleget. Kedvem lenne megkérdezni a szakembereket, akik erről nyilatkozni szoktak, vajon hol élnek, hogy nem tudják, kishazánkban olyanok a bérek, hogy a honpolgárok nagy része könnyen a fizetése nyakára hág, így aztán bankszámlán hagyható pénztöbbletről szó sem lehet, csak adósságról, amit aztán nem győzünk törlesztgetni.

Sovány vigasz, hogy az okos emberek mindig is rossz véleménnyel voltak a pénzről, szidták, mint az élet megrontóját, de azért nagyon szenvedtek nélküle. „Oh, te áldott, hatalmas Galád, rossz isten: Pénz, Pénz,Oh, szánj meg minket Ámen! - így énekelt Ady.

Érik bennem a gondolat, ha nekem sok pénzem lenne, nem kuporgatnám, hanem önmagamra fordítanám. Hogy szakszerű legyek: az életminőségem javítására. Pihennék, utaznék, egészségesen élnék. Még gazdaságilag is meg tudnám indokolni, miért lenne ez a legjobb befektetés: a munkaképesség fenntartásához szükség van az egészség megőrzésére. Igazán sikeresek akkor vagyunk, ha teljesítőképességünk csúcsán állunk, ha minden tudásunkat, energiánkat maximálisan képesek vagyunk kihasználni. Ehhez azonban jó kondíció szükséges. Pihenés nélkül nincs jó kondíció és egészség sincs. Egészség nélkül nincs munka. Márpedig ha nincs állásunk, akkor nincs jövedelmünk se.

Azért se sajnáljuk magunktól a pénzt, mert a regenerálódásunk nem csupán magunk miatt fontos, hanem mindazok miatt is, akikért felelősek vagyunk. Egyébként meg, mikor ábrándozzon az ember a költekezésről, ha nem a takarékosság világnapján?