A lelki romokat kell eltakarítani - Schmittné Makray Katalin Szentkirályszabadján

A polgármesteri hivatalban tartott találkozón arról beszélt hazánk első asszonya, hogy mennyire váratlanul érte férje megbízatása. Tisztában volt vele, hogy ezek után rengeteg teendő vár rá, átalakul az élete. Szívesen elkíséri párját a vidéki körútjaira, ahol magának külön programokat szerveztet. Így járt a Miskolc melletti Lyukóbányán, ahol szinte nyomorban élnek az emberek, s este indulnak el "dolgozni".

Mély hatással volt rá a budapesti Pető intézetben tett látogatás is, ahol mozgássérült, halmozottan hátrányos, árva gyerekekkel találkozott. Akkor is megfogalmazódott benne: a nem teljesült vágyaink talán nem is olyan súlyosak, ha mások életéhez, lehetőségeihez viszonyítjuk. Nem szabad a külsőségeket szem előtt tartanunk, a hétköznapjainkban kell meglelnünk az örömeinket. Csendesen kellene élnünk, hangzott el, hogy jusson időnk egymásra.

A mély gondolatok mellett vidáman, sok kis történettel fűszerezve beszélt családjáról az elnök asszony: három lány gyermeke van, akik hat unokával ajándékozták meg. Két lánya a családjával közelükben él Pesthidegkúton, valamennyien a helyi ökumenikus iskolába járnak, ahol a bibliát is tanulják. Az Amerikában élő Alexa lányáról azt mesélte, hogy előtakarékoskodásának köszönhetően az ő családját nem viselte meg a gazdasági váltság, ugyanis csak a házukra vettek fel hitelt.

Anyai hitvallásként fogalmazta meg, hogy a gyerekeinket hitre neveljük, legyen értékrendjük, kellő ismeretük és két dolgos kezük. Ma nem fizikai romokat kell eltakarítani, mint a háborút megélt embereknek, hanem a lelkieket. Éppen ezért szükségünk van arra, hogy megtanuljuk az öngondoskodást.
A program végén ajándékot nyújtott át a polgármester Schmittné Makray Katalinnak.