Új program a jövőért

Mégpedig úgy, hogy érzékelteti: nekünk nem is pénz kell a Nemzetközi Valutaalaptól, csupán valamiféle biztosíték, ha mégis baj történne, akkor legyen hova nyúlni forrásokért. Másképp nem nagyon lehet értelmezni, hogy a sokak által sorsdöntőnek tartott Barroso-Orbán találkozó előtt egy nappal, nem megvárva a brüsszeli véleményeket, javaslatokat (netán kritikát) és az erről folytatott egyeztetést, máris kész konvergenciaprogramot és Széll Kálmán Terv 2.0-t tettünk le az asztalra. Ami önmagában merész és lendületes, elképesztő ígéretekkel a pénzügyi és költségvetési konszolidációra, az EU tanácsa ajánlásainak betartására.

Így legyen! Ha ezt valóban megvalósítja a kormány, akkor olyan eredményeket fog felmutatni, ami egész Európában sem sokaknak sikerült. Egyetlen aprócskának nem nevezhető kérdésre kell még választ találni, arra, hogy kibírjuk-e és hogyan az előttünk álló kőkemény fogyasztóiadó-dömpinget és a szükségszerűen bekövetkező életszínvonal-esést. Majd néhány év múlva megtudjuk.