Közigazgatás és költészet

Az ötödik kötet mostanában látott napvilágot, az első pedig még 2005-ben jelent meg.

- Diákkoromban is írtam, sőt, újságírónak készültem. Éppen 1956-ban érettségiztem, nagykanizsai diák voltam. Ugyan már 16 éves koromtól megjelentek írásaim az ottani népújság mellékletében, a zivataros időszak inkább annak kedvezett, hogy jogász legyek. Közigazgatással foglalkoztam, Várpalotán voltam jegyző és VB titkár. A közigazgatás nem fért meg a közélettel, félretettem az írást. Viszont több, mint húsz éven át oktatással is foglalkoztam, a szakvizsga bizottság elnöke voltam. Az élethivatásomat találtam meg a közigazgatásban, jogalkotásban - emlékezik dr. Czeidli István és gyorsan leszögezi, hogy mindez nem állt távol a költészettől, hiszen egyformán emberi tartalmú mindkettő. Ha van küldetéstudata az embernek és olyan helyzetben van, elsősorban a társadalmi elesettség kerül figyelme középpontjába.

Sok szegény embernek segíthetett, ezt tartja a 45 évi állami szolgálat igazi eredményének. Sok ideje és lehetősége sem maradt emellett kedvtelésével foglalkozni, de mindig érezte az írás hiányát. Időskorban pedig, mikor a múltra már egyre többet emlékezett, kikívánkoztak belőle gondolatai. A nyilvános kitárulkozás zavarta ugyan mindig, de tudta, hogy e nélkül nem írhat. Tizenkét éve él Devecserben, nyugdíjas évei elején még a helyi közigazgatásba is besegített. Nagy meglepetésére az önkormányzat támogatta is első, Egyszerűen című kötete megjelenését.

A devecseri dr. Czeidli Istvánnak már az ötödik verses kötete jelent meg (Fotó: Tóth B. Zsuzsa)

- Az én koromban megszületik a gondolat, aztán az megkeresi a maga formáját. Az ihlet helyett a tudatosság a jellemző, az utolsó, Arc a tükörben című kötetem versei azonban már érzelmileg túlfűtött állapotban születtek. Egy éve halt meg a feleségem, a tőle való búcsúzás stádiumait örökítettem meg. Képzelt levelek ezek, filozofikus mondanivalóval. Hiszen én nem az olvasóknak írok, hanem a gondolataimat örökítem meg. Azzal a tudatossággal írok, amit Radnóti is megfogalmazott: olyan legyen a vers, mint a fütty. Egyszerűen, önfeledten jöjjön. Törekszem a közérthetőségre és a mögöttes tartalomra, hiszen egy versnek több féle mondanivalója is lehet. A vers annyit ér, amennyit az olvasónak mond. Ha az olvasó belőle valamit a sajátjának érez, értelme volt annak, hogy a verset közzétettem. Egyébként nincs jelentősége - vallja a 75 éves dr. Czeidli István.

Elárulja, hogy sokáig a fióknak írt csak és most is vannak fiókban maradottak. De ma már számítógépen dolgozik, szövegszerkesztőt használ a régi fatengelyes írógép helyett. Zárkózott, szemérmes ember, nem szokott hozzá a rivaldához. Nem viszi versenyekre verseit, a közzététel is nagy unszolásra valósul meg mindig. Korábban felesége volt a kritikusa, ma diktafonra rögzíti gondolatait, hogy megtudja, miként hangzik elmondva a vers. Jól tudja, hogy a múlt század elejének polgári irodalmába illene az ő költészete. Legtöbb verse szinte énekelhető, Babits, Dsida Jenő, Kosztolányi költeményeit idézik jelzőkkel, hasonlatokkal tarkított sorai. Magyaros, hangsúlyos versek, nem olcsó, hatásvadász költemények. A Himnusz parafrázisa ugyan merész vállalkozás volt, de vallja, hogy a bátorság időnként indulatból fakad. Ezt a verset az utcai tüntetések idején írta, de megihlette a vörösiszap-katasztrófa is. Hiszen jellemző rá a hazaszeretet, az emberszeretet. Azt mondja, egész életében az otthon melegét keresi az ember, azt, ami menedéket ad.