Kati válaszol - Ki jön a házamba?

Mindketten egyedül élünk saját lakásunkban. Sokat beszélgetünk arról, hogy össze kellene költöznünk, de ki menjen a másikhoz? Egyikőnk sem szeretné feladni a saját otthonát, ahova múltja, emlékei kötik. Mit mérlegeljünk ilyen helyzetben? 

Kedves olvasónk arra szeretne választ kapni, hogyan döntsenek. Kérdése jól mutatja, hogy miről is szól a döntés. Serpenyőbe kerül jobbra is, balra is sok-sok érv, és ellenérv, és akkor jön a neheze. Az ismert és az ismeretlen, a biztonságos és a kockázattal járó lehetőségek között legjobban belső érzéseinkkel tudunk állást foglalni. Ne féljenek az érzéseikre hallgatni. Ön azt is írja, egyikük sem szeretné feladni saját otthonát, amelyhez ezernyi szál köti. Ebből úgy tűnik nekem, hogy még két mérlegük van, a külön-külön mérleg pedig akadályozza, megnehezíti a közös döntést. Ha képesek egyetlen mérlegre tenni jövőbeli elképzeléseiket, akkor sikerülhet. Hát akkor nézzük, mi kerüljön a közös mérlegre? Például az, hogy mit jelent ez a kapcsolat Önöknek? Időskori fellángolás, mély barátság, őszinte vonzalom, vagy kapaszkodó a magány ellen, ragaszkodás a „párosan szép az élet” konvencionális rendjéhez? Vajon egyik, vagy másik elegendő ok, a nagyobb mérvű alkalmazkodáshoz bármelyiküknek is? Érdemes azt is átgondolni, hogy mit jelentenek egymásnak? Intelligens programkísérőt, jóízű beszélgetésekhez kellemes társat, az egyre csendesedő, de még fontos szexhez partnert, vagy egy embert, akivel jó lehet együtt megöregedni? Végül azt sem árt tisztázni önmagukban és a társukkal, milyen minőségű, és mennyire erős, kölcsönös érzelmek kötik össze Önöket. Bármit is mutat a mérleg, ne habozzanak dönteni. Csak a tökéletest igénylő ember nem tudja magát a döntésre szánni. Az életünkben, ahogy minden másban is az „elég jó” a mérce. Kívánom, hogy ezt találják meg együtt.

Kérdéseiket várom a [email protected] e-mail címen is.