Kíméletes kezelés - A nemzeti park hosszú távú erdészeti koncepciója

A Natura 2000 területek lehatárolásának és fenntartásának célja a jelölő fajok és az élőhelytípusok kedvező természetvédelmi helyzetének megőrzése, fenntartása, helyreállítása, valamint a Natura 2000 területek lehatárolásának alapjául szolgáló természeti állapot, illetve a fenntartó gazdálkodás feltételeinek biztosítása.

Bevezették a Natura 2000 rendeltetést. A törvény szerint az erdők rendeltetését erre is be kell sorolni. Így az erdők jelentős része többszörös védelmi funkciót lát el. Ez a tény meghatározó kell hogy legyen az erdőkezelés szempontjából is.

A Natura 2000 területeken lévő erdőkben természetszerű, szakszerű, az erdők rendeltetését figyelembe vevő, kíméletes erdőkezelést kell folytatni úgy, hogy a Natura 2000 célok biztosítottak maradjanak. Tarvágásokat állami tulajdonú területeken tilos, a magántulajdonban lévő erdőknél csak nagyon indokolt esetben lehet alkalmazni a lehető legkisebb területen, helyette a természetes felújítások körét kell kiszélesíteni. A felújítások során a védelmi funkciókat (például folyamatos erdőborítást) jobban előtérbe helyező módszereket kell bevezetni. A hagyásfák helyett a hagyásfacsoportokat kell előtérbe helyezni. Elhelyezkedésük épüljön a felszíni formák, erdőszegélyek, vízmosások és gerincek takarására, az erózióveszélynek kitett területeken a talaj védelmére és a tájkép megtartására.

Már a nevelővágások során ki kell alakítani a leendő hagyásfafoltokat, itt már csak minimális fakitermelés tervezhető. Az erdőnevelési modellekben leírt és jelenleg is többé-kevésbé alkalmazott sematikus erdőnevelési eljárások elsődlegesen gazdasági erdőkre készültek. Nem veszik figyelembe a termőhelyi mintázatot, nem törekednek változatos állományszerkezet kialakítására, szigorúan a célállomány főfafajára összpontosítanak.

Natura 2000 területeken a természetvédelmi célok, a védelmi feladatok sokszor ettől eltérő beavatkozásokat tesznek szükségessé, illetve a célok a beavatkozások elhagyásával teljesíthetők. A tisztítási, gyérítési munkák során törekedni kell az erdőtársulások kísérő elegyfafajainak megtartására (hársak, juharok, kőrisek, szilek, berkenyék, madárcseresznye stb.), meg kell teremteni a többkorú, többszintes, változó záródású állományszerkezetet. Már a törzskiválasztó korú állományokban be kell vezetni a lékes gyérítéseket. Növedékfokozó gyérítések során szintén alkalmazandó a lékes gyérítés.

Felújítások során alkalmazni kell a hosszan elnyújtott szálalásokat, illetve szálalóvágásokat, mely során már vegyes korú állományok alakulhatnak ki.  Szálalóerdők létrehozásával bővíteni kell az erdőkezelés palettáját. A társulások alkotóelemeit függetlenül attól, hogy védettek vagy nem védettek, meg kell őrizni, és azok átmenetileg sem tűnhetnek el a területről.

A szálerdők levágása alkalmával sok esetben a vágás területén egyes fákat oly célból hagynak meg, hogy a következő vágásforduló végeig ezek erőteljes, értékes fákká növekedjenek: ezek hívják a szakmában hagyásfáknak. Ha egy erdő területén a kihasználások alkalmával a vágásokon sok ilyen fát hagynak állva a következő vágásforduló végéig, akkor keletkezik a kétkorú szálerdő.

Erdővédő - A Napló melléklete erdeink védelmében

Várjuk olvasóink erdőkkel kapcsolatos észrevételeit, témajavaslatait - írjon nekünk!