Kispad blog: A döbbenet, a hiszti és a mámor

(Azóta sem érti senki, hogy a helléneknek hogy sikerült végigmenniük az Eb-n. Talán akkor költötték el "okosban" azt a pénzt, ami azóta is hiányzik a kasszából.)  A 2008-as Eb negyeddöntőjében pedig a németek küldték Ronaldóékat haza, pedig akkor a germánok még kevesebb sztármigránssal léptek pályára.

De akármilyen gyengén is kezdtek idén a portugálok, a szerdai magyar meccs előtt még a tuti továbbjutás tudatában is behúzott seggszőrrel ültünk le a tévé/kivetítő/vip páholy szotyiköpködő vödre elé. Mindkét oldal tátott szájjal kapkodta a fejét a hatgólos meccsen, még csurgatni sem volt idő kiszaladni.

Pozitív döbbenet. Nem vagyunk mi ehhez hozzászokva, kérem! Jó érzés. Mintha évtizedes átkot oldott volna fel végre egy fogatlan boszorka Markos György klasszikus történetében az együttlét mámorában.

A fiúk megüzenték, hogy mi is megértsük: van jövő a magyar fociban. Erre most már valódi kampányt lehet építeni. A portugálok pedig tanulhattak valamit tőlünk. Bizony jobban teszik, ha ők is álmodnak néhány új, csilliárdos stadiont a parasztházaik mellé.

A gyepceleb Céronáldó vicces, internetet bejáró hisztijei pedig éppúgy részei ennek a sporteseménynek is, mint az esti közvetítés közben nyomott egyperces, az '50-es évek csúsztatásait idéző híradó.