Kispad blog: Elmaradt a napsütés

Talán a 2010-es világbajnokság angol-német ütközete volt az utolsó, amit kivetítő előtt néztem meg, egészen csütörtökig, amikor is rávettek a cimborák, hogy a játéknap meccs-dömpingjét a belvárosban tekintsük meg. Aztán úgy alakult, hogy valahogy - a végjáték ellenére mondom – nem volt igazán nagy mérkőzés sem az Anglia-Wales, sem az Ukrajna – Észak-Írország – tegye a szívére a kezét, aki amúgy ettől a párosítástól tűzbe jön -, így joggal vártuk nagy lelkesedéssel az esti mérkőzést. Ezen viszont, ha tudom, hogy a negyedik percben elkövetett fölé szálló fejes Mario Götze részéről az első félidő nagy helyzete lesz, akkor biztos jobban figyelek. Ezután ugyanis olyannyira álmosítóan hatott a német „tikken-takken", hogy statisztika nélkül nem is tudnám megmondani hirtelen, hogy volt-e egyáltalán még kapu fele tartó lövés. Bevallom férfiasan a félidő, mely után szerintem egyik csapatnak sem járt volna pont, nem hogy az állás szerint mindkettőnek egy-egy visszavonulót is fújtam, és inkább otthon néztem meg a második félidőt. Itt ugyan volt Milik-, Götze-, Lewandowski- helyzet is, de valahogy végig érezni lehetett, hogy ez bizony döntetlen lesz, és abból is a rosszabbik fajta. Egy gólnélküli döntetlen ugyanis olyan, mint a vasárnap napsütés nélkül...