Miért csökkenti a vaj árát a tejipari cég?

– A leglényegesebbel kezdjük: hogyan alakulnak csütörtöktől az árak?

– Az ötdekás vaj ára nyolc forint 60 fillér lesz (régi ára: 10 forint 70 fillér), a tízdekás ára 15 forint 10 fillérbe kerül majd (régi ár 18,90), míg a 25 dekásé a 48 forint 30 fillérről „lemegy” 38,60-ra. A vajból készült egyéb termékekre ez a csökkenés nem vonatkozik, így például a vajkrémre sem. A vaj egyébként nem szabadáras, tehát a kereskedők nem „nyúlhatnak” hozzá.

– Mi késztette a trösztöt erre a lépésre?

– Elöljáróban annyit, hogy január elején nem kellett volna ilyen mértékben felvinni a tejtermékek árát. Így ugyanis jelentősen csökkent a kereslet a vaj iránt is. Noha ennek a tejterméknek az előállítása még az új áron is veszteséges, mégis engednünk kellett, mert a felhalmozott készletek rontják a vállalat fizetőképességét. Emiatt átmeneti hitelt – 30–35 százalékos kamattal – kellene felvennünk. A készletek miatt felvett kölcsön kamatterhe még mindig több lenne, mint az árveszteség. Nos, a két rossz közül választhattunk...

– Külföldön is túltermelési válság van.

– Így igaz. Ha az export ára nem esett volna le, mi sem lépjük meg ezt a 20 százalékos csökkentést. Úgy tisztességes, ha a hazai fogyasztó is részesül a túltermelés árveszteségéből, azaz olcsóbban jusson hozzá a termékekhez. Mindenesetre úgy dolgozunk, hogy bármikor ismét kint lehessünk a külföldi piacon. Ez az intézkedés már hasonlít valamit a piacgazdálkodáshoz, de ehhez igazi árubőség kellene. Csak ez eredményezné az igazi kereskedelmet! Ha egy termelő nem enged, tönkremegy. Jelenleg a szabadáras termékeknél hiába viszi le az árat a vállalat, a kereskedő esetenként fordítva tesz: nem enged, hanem tovább viszi felfelé az árat. Így tehát nem csak a forgalomból, hanem „csak” az árból van a haszna. Saját vállalatomtól is tudnék erre példát hozni.