Hollywoodoo

2018.05.26. 11:30

Tenyerén hordozza a gondviselés Trócsányi Gergelyt

Volt 165 kilós és 78. Beteg, kimerült, ünnepelt, a színpad császára, és néha elveszett. Megkínozta a sors, miközben a tenyerén is hordozta.

Horváth Gábor

Új dallal és klippel érkezett a Hollywoodoo együttes

Forrás: Archív

Iízig-vérig művész

Békésen tekint vissza a már lezárt életszakaszra, miközben folyamatosan kapja az új impulzusokat. Egy ízig-vérig művésszel, a Hollywoodoo zenekar frontemberével, Trócsányi Gergellyel beszélgettünk.

Egyszer azt nyilatkozta: „minden tisztességes rockzenésznek kijár egy rehabilitáció az életben”. Ezzel a mondattal ütöttük fel beszélgetésünket Trócsányi Gergellyel (aki a Gergő nevet szereti jobban), akinél a rockzenészi életmód egy rosszindulatú daganattal, illetve számos más egészségügyi problémával volt súlyosbítva. És fordítva.

Az biztos, a zenész-dalszerző-színész-költő intenzív életet élt. A Hollywoodoo dübörgött, a Taxidermia című filmet felkapták, írt, énekelt és szervezett. Sokszor beszélt már az évekkel ezelőtti váltásról. Arról, hogy amikor – közel a 40-hez – visszaköltözött Budapestről Veszprémbe, új fejezetet nyitott életében. Most arra is kíváncsiak voltunk, mi történt azóta. Tart még a rehabilitáció?

– Most már azt hiszem, túl vagyok rajta. Nálam kicsit más volt a helyzet, mert egy durva betegséggel indult minden, aztán persze a rockzenei szcénával járó, különféle károsító dolgok mindegyikét magamévá tettem. Azt lehet mondani, hogy egy közepesen felelőtlen rockzenész voltam, az átlagnál semmiképpen sem durvább. A zene ugyanakkor egyszerre volt terápia és fogódzkodó a mindennapok problémái mellett. Ki tudtam magamból írni, énekelni a fájdalmaimat, a félelmeimet és az örömeimet is. Ma már könnyebben beszélek róla. Egyrészt azért, mert a betegségem a régmúlt része, másfelől korábban számított nekem, hogy ne ezzel kerüljek reflektorfénybe. Nem titkoltam, de nem is „coming out”-oltam vele. Egy vagyok azok közül, akik annyira szerencsések, hogy egy nagyon durva rákos betegségből meggyógyultak.

Azt lehet mondani, hogy egy közepesen felelőtlen rockzenész voltam, az átlagnál semmiképpen sem durvább. A zene ugyanakkor egyszerre volt terápia és fogódzkodó a mindennapok problémái mellett – mondta Trócsányi Gergely Fotó: archív

Gergő nemcsak egy betegségből gyógyult meg, súlyproblémája számos egészségügyi gondot, például magas vérnyomást és cukorbetegséget okozott. Egy idő után a helyzet már tarthatatlan volt.

– Végül egy gyomor- bypass-műtéttel oldottuk meg a dolgot. Összesen tizenegy mélyaltatásos, nagy műtéten estem át. Voltam 165 kilogramm, az volt a plafon, aztán 78, az pedig a legalja. Most 100 kiló vagyok, visszanyertem a formámat. Mindegyikkel megküzdöttem. Nagy súllyal is színpadon voltam, és lefogyva, gyengén is. Sokat segítettek a többiek, mert akkoriban is végigénekeltem a koncertet, aztán hazamentem és elájultam. Sok barátomnak és jóakarómnak köszönettel tartozom. Az élet úgy hozta, hogy a sok szenvedésem mellett mindig kaptam egy-egy óriási lehetőséget, hatalmas kárpótlást. A pályafutásomban és később a magánéletemben is. A zenei csúcs a 2000-es években volt, látványos, szép sikereket arattunk, minden fesztiválon játszottunk, nagyszínpadokon is szerepelhettünk. A Taxidermia révén olyan helyekre utazhattam el, ahová nem lett volna miből.

Hozzátette: a filmezés a zene mellett mindig mellékvágány volt számára. Egy nagyon kedvelt és szeretett hobbi. Számos izgalmas alkotásban szerepelt, ahogyan reklámokban is feltűnt. Utóbbira nem büszke, de „jól fizettek, és ilyen értelemben megérte prostituálódni”.

Ahogyan az évek teltek, megváltoztak a körülmények

Egyszer csak egyértelművé vált, hogy Gergő útja visszavezet Veszprémbe.

– Tudatos döntés volt, hogy hazatértem Budapestről. Egyrészt elérkezett az a pont, ahonnan a zenekar nem tud feljebb törni. Legalábbis én már beleadtam mindent, ami erőmből és tehetségemből telt. Tudni kell, hogy a Hollywoodoo mindig is önszerveződő volt, nem állt mögöttünk senki, és egyszer már csak azt vettük észre, hogy ugyanazokat a köröket rójuk, ugyanazt csináljuk, ugyanott lépünk fel. Másfelől a többiek gyökeret vertek a fővárosban, munkahelyet találtak, családot alapítottak, én pedig lógtam a levegőben. Nem éreztem indokoltnak az ottlétemet.

Gergő azt tapasztalta, hogy bizonyos helyzetekben nem mindig tudott pontos magyarázatot adni egy-egy döntésre vagy történésre, de a válasz később mindig megjött. Lehet, hogy egy hét, lehet, hogy két év múlva, de ott volt.

Számos ötlettel felvértezve, új erőt, lendületet, nem mellesleg gyógyulást keresve költözött vissza szülővárosába.

– Életem legjobb döntésének bizonyult, hogy visszajöttem Veszprémbe. Rengeteg munka és kihívás várt, viszont itt találtam rá a bypassműtéti lehetőségre, ami nem kis kihívás, iszonyat nehéz időszak volt. Sikerült túlesni rajta, és ma már büszkén mondhatom, hogy rendben vagyok. Szakmai téren pedig az hozott új motivációt, hogy találkoztam Süle Zsoltival, akivel összehoztuk az ÉSTE formációt.

Az ÉSTE egyfajta szellemi fúzió, amibe sokféle művészeti ág belefér. Ugyanakkor a zene van előtérben, Gergő versei és dalai adják az alapját Zsolti zenei kompozícióinak.

A szakmai megújulás mellett Gergő – aki fogyatékkal élő gyerekekkel zenélt, valamint menedzseléssel, illetve rendezvényszervezéssel is foglalkozott az elmúlt időszakban – magánéletben is megtalálta számítását. Ma már házas, és egy hamarosan kétéves kislány boldog édesapja.

– A feleségemmel való megismerkedés gyönyörű történet. Nekem sosem volt gondom az ismerkedéssel. Ám ezek a kapcsolatok nem tartottak sokáig. Aztán itt, Veszprémben – ahol újrafogalmaztam magam – jött a nagy találkozás. Úgy, ahogyan azt romantikus álmaimban elképzeltem. Ismeretlenül szerettünk egymásba, úgy, hogy semmit sem tudtunk a másikról.

Gergő élete új alapokra helyeződött, a hatalmas hullámzás ugyan lecsitult, ám megpróbáltatások azért akadtak. Két éve rövid idő alatt veszítette el szüleit és jött világra kislánya. – Isten bevágott két kaput, s kinyitott egyet. Nagyon nehéz volt akkor ezt megélni, de ma már látom, hogy ez megint a gondviselés műve. Engem tényleg a tenyerén hordoz az élet, hiszen ahol elvesz, ott ad is. Nem engedett engem túl sokat lamentálni azon, hogy mi az elmúlás és az elengedés. Nem engedte, hogy a gyászban dagonyázzak.

Gergő továbbra is dolgozik, alkot, a Hollywoodoo pedig ma már több mint húszéves, de köszöni, jól van, él a zenekar, amely a legnehezebb időszakokat is átvészelte.

Épp, mint a frontembere. Ez pedig, mint mondja, hitének köszönhető. Nevezzük Istennek, sorsnak vagy gondviselésnek, tud tőle kérni, és amit kap, azt megköszöni, hálát ad érte.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!