Tóth Józsefnek ötven éve szenvedélye a zene

- Egy német hajón dolgoztam öt éve, és bejártuk akkor a Karib-tengert is. Na, ott minden a reggae-ről és Bob Marley-ról szól, ám persze addig is szerettem ezt a nagyszerű zenészt. Ott értettem meg, hogy mi ez az egész. Nyugalom, békesség…

- Ez a műhely hét hónapja van meg, előtte évekig a Kinizsi Üzletházban voltam. Magát a bőrözést 1986-ban kezdtem, akkor még hiánygazdaság volt, kereskedtünk, javításról szó sem volt. Egyedül voltunk a városban, pillanatokon belül el lehetett adni mindent. Ha javítani kellett, Pesten megcsinálták azonnal. Csak változtak az idők: a ’90-es években megérkeztek a multik és az olcsó külföldi áru. Szép lassan azt vettük észre, hogy a virágzó üzlet kezd tönkremenni, így hosszas vívódás után feladtuk. Visszamentem dj-nek, ám közben megszületett a lányom, és abbahagytam az éjszakázást. Aztán egyedül maradtam; nem titok, voltak nehézségeim. Úgy alakult, hogy egyre inkább előtérbe került a javítás, hiszen az olcsó termékek nem is olyan jó minőségűek. Egyébként alumínium- és színesfémipari szakközépiskolát végeztem, most Iparinak hívják a sulit.

- Nézz körbe! Itt minden van: motorostáska, különböző típusú és formájú bőröndök és táskák. Kitanultam ezt. Kijárok a lengyel piacra, ott veszek rossz bőröndöt alkatrésznek, de van bőrös és lakatos emberem is, akik besegítenek.

- A szerelmem, a szenvedélyem viszont ötven éve a zene. 1979-ben vizsgáztam, azóta vagyok hivatásos dj. Úgyhogy jubilálok: négy évtizede kezdtem mint profi a füredi Pepsi bárban. Megtanultam németül és angolul is.

- Akkor más volt a Balaton, nagyon más. De engedd meg, hogy visszamenjek oda, hogy leérettségiztem. Utána a Bakony Művekben kezdtem dolgozni a legsötétebb öntödei bugyrokban, ami jó iskola volt. Nem sokkal később irodai munkás voltam, és felléptem mint dj a Bakony Művek pinceklubjában is. A Rulett együttest helyettesítettem, mondhatni ők indítottak el a pályán. Amikor kezdett minden kisimulni, behívtak katonának… A hadseregtől rettegtem, ám Szentkirályszabadjára kerültem, ami jó helynek számított. Stúdiós lettem, jó emberekkel találkoztam, majd miután leszereltem, a Balaton felé vettem az irányt. Talán megérted: az öcsém ötször annyit keresett, mint én a gyárban… Tányérleszedőként kezdtem, pár hónap múlva csapos voltam, amivel kinyílt világ a strandon. Menő pestiek, külföldiek, gondolhatod. Nagyon más volt minden, amire először rácsodálkoztam. Szabadságérzés jut eszembe az egészről, és nem titok, jó volt a pénz, amiért persze kőkeményen meg kellett dolgozni. A pult után mentem egy másik pultba, indultam zenélni a diszkóba. Nagyon szerettem.

- A ’79-es diszkósvizsga nagyon szigorú volt, Cintulával az elnöki székben Pesten. Negyvenhárman mentünk a megyéből: hárman kaptunk engedélyt, két C-t és én B típusút. Angol nyelv, technikai ismeretek, zeneelmélet, intelligenciateszt. Komoly vizsga volt!

- Klasszikus dj vagyok, a közönséggel kommunikálok, beszélek az előadókról. Szigorú főnököm volt, ha nem szóltam két szám között, akkor már jött, hogy mi van? Most más, de sokat változott a világ. Abban az időben nehéz volt a lemezeket és a felszerelést is beszerezni.

- Élményekben nem volt hiány! Érdekes emberekkel ismerkedhettem meg, és több akkori barátság a mai napig tart. Egyszerű vidéki gyerekként sikerült megállni a helyemet, de az elején nagyon kemény volt. Megmaradtam, persze mindehhez kellett a szerencse is, és az, hogy volt pártfogóm, így aztán a legendás „Füredi Halhatatlanok” – ők voltak a füredi éjszaka urai – is elfogadtak.

- A diszkózás mint munka minden éjjel – igen, minden éjjel, nem csak hétvégén – ment két és fél éven át. Telt házzal. Napközben vízisíztem, szörföztem, ami bizony jó élet volt. A Vitorlásban nyomtam négy évig, majd Veszprémben a Kuplungban zenéltem 1986-89-ig.

Közben megszólal egy Bob Marley-klasszikus – persze melyik nem az? –, a Buffalo Soldier. Meg is nézzük Tóth Józseffel a műhelye pultján álló földgömbön Marley hazáját, Jamaicát. Mondja, hogy Hamburgtól Barbadosig hajózott, összesen 26 ország 32 városában járt. Sokat látott, minden tekintetben, nem is csoda, hogy arra gondolt: könyvet írna arról, amit megélt. Bevallja, elégedett.

- Hatvannégy vagyok, ami kell, az megvan. Sőt! Van egy gyönyörű lányom és egy csodás unokám, akkor mi hiányozhat? Itt a műhelyben is van mit csinálni, és ha úgy alakul, akkor műsort vezetek és dj-skedem is. Szeretnek a vevők, szeretnek az emberek, nem is kívánhatok többet.