A pétfürdői férfi és a megfizethetetlen emlékek

Ő Salamon István, aki három műszakban dolgozik egy fröccsöntőüzemben, mellette tizenöt településen szórólapozik. A sok munka mellett pedig kedvenc hobbijára, szenvedélyére is jut idő. Kisgyerekként csak autogramokat kért falunapi rendezvényeken. Szekeres Adrien énekesnővel volt az első személyes találkozó, a mai napig szívesen emlékszik vissza erre.

Március közepén érte el a háromszázötvenedik képmegosztást a közösségi oldalán. Kabir Bedi indiai színésszel – aki Sandokant alakította annak idején – nemrégiben találkozott, mint mondja, örök emlék marad számára mindez. Videóüzenetet csak a számára nagyon fontos és pozitív kisugárzású, értékes emberektől kér. Eddig ötvennyolcat készített, mind Veszprém városának szóló üzenet.

– Általában a menedzsereken keresztül veszem fel a kapcsolatot az ismert emberekkel, ennek ez a legtisztességesebb módja. Jó érzéssel gondolok vissza Koós Jánosra, aki Veszprémben járt a Hangvillában, ahol egy üveg bort adtam át neki, amit megtörölgetett, olvasgatta a feliratot és megkérdezte: „Dugóhúzót hoztál, fiatalember?” Megkínálta a táncos fiúkat, lányokat és engem. „Mit ér az öröm, ha nem osztozunk benne?” – mondta a művész úr, nyugodjon békében.

Voltam a csopaki filmklubban, ahol Koltai Róberttel találkoztam, és a mai napig feledhetetlen, hogy mennyire közvetlenül fogadott, felismert, amikor meglátott, hogy én írtam neki a találkozás előtt pár nappal.

Korda Gyuri bácsi és imádott Klárikája a saját villájukban dedikálta egy tavaly megjelent, Életünk lapjai című könyvüket – folytatja a beszélgetést István, miközben mutogatja a fotókat, látszik rajta, hogy büszke ezekre. Ugyanakkor sosem hivalkodik, megmaradt ugyanolyan őszintének, kedves embernek, ahogy erre szülei tanították.