Fenyőfák és százéves platánok Dél-Zala rejtekében

Nagykanizsától délre alig 15 kilométerre található Surd, s onnan még négy kilométerre Nemespátró. A két falu valósággal összenőtt, autóval és gyalog is érdemes ezeket bebarangolni.

A települések körüli dombokon, lankákon annyi a fenyőfa, hogy szinte egész évben zöldbe borítják a tájat. Viszont a tavasszal újrapezsdülő növények különleges kirándulásra csábítják az arra kirándulókat. Surd központjában érdemes megpihenni, hiszen százéves platánfák sora visz a kastélyparkhoz, ahol megannyi, ugyancsak idős, védett fa sorakozik, a jó levegőről pedig egy halastó párája gondoskodik. Surd igazán neves alakja a nagyhírű erdészcsaládból szár­mazó Petrzilka Károly, aki a nevét Pagonyra magyarosította. Ő az első világháborút követően 1921-ben került Körmendről Surdra, feladata lett a surdi és zákányi Zichy-birtokok irányítása. A két világháború között létrehozta az egykor országos hírnévnek örvendő surdi csemetekertet, valamint neki köszönhető a fenyőfatermesztés is.

A helyi legendárium szerint több fenyőmagot a szibériai hadifogságából hozott magával kabátja belső zsebében. Fia, Pagony Hubert pedig szintén híres erdőmérnök lett. A település történetével foglalkozó, és azt hamarosan egy kiadványba foglaló helyi kötődésű történész, Kanász Viktor nemrég bukkant rá Petrzilka és fia visszaemlékezéseire. Az érdekes dokumentumban a szibériai hadifogságot, a két világháború közti Kanizsát, Surdot és Körmendet bemutató több mint 500 darabos fotóalbumot talált.

A falu elsősorban nem a műemlékei, épületei, sokkal inkább a történelme miatt érdekes. A 13. századtól, körülbelül 1268-tól fogva létezik. A kiterjedt kutatás során kiderült: már korán, a középkorban katolikus templommal rendelkezett, ám a 16-17. század során a protestantizmus lutheránus ágához csatlakozott a falu lakossága. Az 1770-es években evangélikus lelkészként Surdon dolgozott a híres Küzmics István, akit a vendek, vagyis a szlovének prédikátoraként, s a vend irodalmi nyelv megteremtőjeként tartanak számon.

Kezdetben fatemplom állt itt, a mai épület 1797-ben készült el. A katolikus templom már modern külsővel hódít, ezt 1990-ben szentelték fel. A falu a 18. században az Inkey, majd a Zichy család birtokába került. A 19. század elején az Inkeyek építették a mai Zichy parkban az egykori „kastélyt”, amiben a 20. század közepéig laktak, ám az épületet leromlott állapota miatt lebontották.

A másik apró település, Nemespátró történetét egyelőre még nem kutatták ilyen részletesen. Azonban a természeti értékei, evangélikus temploma és a két fenyőmagot ábrázoló köztéri szobra miatt is érdemes felkeresni. A településeket összekötő dombok mentén kiváló szőlőtermő helyek találhatók, ezért főleg a borospincék ölelésében kilométereket lehet sétálni, miközben friss levegővel töltődhetünk fel.