Komoly veszélyfaktor, amikor a szülő túl sokat posztol a gyermekéről

A mai modern digitalizált világban az, hogy valaki esetleg ne legyen fent egyik közösségi médián sem, szinte elképzelhetetlen. Posztolni, láj­kolni, megosztani már evidens. Ezekre a már automatizált folyamatokra sokszor szükségletként tekintünk. Többen vélekednek úgy, nyilván kicsit kisarkítva, hogy az, aki az ilyen jellegű megjelenéssel nem él, az szinte nem is létezik.

Természetesen mint mindenben, itt is az arany közép­utat kellene megcélozni, és észszerű kereteken belül használni az online csatornákat, mivel számos pozitívummal szolgálnak. Általuk jobban és gyorsabban kinyílik a világ, csak egy kattintás, és tódul felénk az információáradat, segítségével a kommunikáció akár azonnali is lehet, még a távolság ellenére is. Az online világ eláraszt minket számos olyan ismerettel, melyek közül bizony szűrnünk kell.

Rengeteg tanulmány bizonyította, hogy komoly függőséget okozhat ez a nagyon intenzív online jelenlét. Prevencióként a tudatos felhasználói magatartást érdemes megcélozni, nem szabad hagynunk, hogy beszippantson minket a virtuális tér, mert hát a valóság, az élet maga azon kívül van. A csapdákat viszont nem olyan könnyű kikerülni.

Adódnak olyan élethelyzetek, amikor azt érezzük, örömünket legszívesebben világgá kürtölnénk, ilyenkor csak egy kattintás, és pontosan eszerint cselekszünk. Ez az érzés motiválja azon szülőket, friss anyukákat, akik csemetéjük fotóinak, videófelvételeinek tömegét osztják meg. A szándék nem ártó, de a hatás, amit ezen cselekedettel generálnak, sajnos annál inkább.

A jelenséget vizsgáló szakemberek szerint azáltal, hogy a kicsiről fotókat oszt meg a szülő, behelyezi gyermekét a közösségi médiába, ami kellemetlenséget is okozhat neki, akár kamaszéveiben, akár később. Szélsőséges, de sajnos olyan valós esetek is kitudódtak, amikor a gyerekekről készített ilyen-olyan képeket a közösségi oldalakról elérve egészen más felületeken szerepeltették. A jelenséget „digitális gyermekrablás” kifejezéssel illetik.

Sajnos olyan tényekről is beszámoltak már a témában jártasak, hogy ezeket a fotókat pedofil hálózatok az oldalaikon tették közzé. Pedig annyi történt csupán, hogy a szülő feltette az édes kis puttó gyermekről meztelenül, a fürdőkádban pancsolás közben készített fotót, hogy megossza ismerőseivel. A boldog anyuka nem gondolt bele, hogy illetéktelen emberek is hozzáférhetnek, és felhasználhatják a kicsi képeit mocskos céljaikra. A jelenség már az ajtón kopogtat, a problémával foglalkozni kell.

Régen a képek a családi fotóalbumba kerültek, és később együtt nézegették őket a családi alkalmakkor. Boldog, örömteli és bensőséges pillanatot jelentett a megtekintésük. Manapság ez úgy néz ki, hogy amikor elkészül a kisgyermekről a fotó, egy kattintással több száz emberhez jut el. Az online megjelenés elveszi az intimitásjelleget, mindenképpen torzít, és negatív irányba is sodorhat.

Soha nem szabad arról megfeledkezni, hogy ami egyszer kikerül az online felületre, azt onnan véglegesen törölni nem lehet. Azon, hogy milyen képeket osztunk meg gyermekünkről vagy akár magunkról, érdemes jól elgondolkodni, és nem sebtében, azonnal mindent megosztani.

A kamaszokat is óvatosságra intik a hozzáértők, hiszen egy buli hevében lőtt pillanat megörökítésekor nem célszerű azonnal a megosztás gombra rányomni. Egy vállalhatatlan fotó később egy jó állás megszerzésében is megakadályozhatja az érintettet. Általános jelenség, hogy a HR-es szakemberek a szociális média felületén is körülnéznek, miután interjúra hívták a potenciális munkavállalót.

A veszélyek ismeretének birtokában célszerűbb inkább a valóságban, offline jelenlétben eltölteni minél több időt egymással, szeretteinkkel, nem pedig az online világban, például lájkvadászattal. Ám ez már akár egy külön kifejtésre váró téma.