Toszkán életérzés a Balaton-felvidéken

Így összegzi tapasztalatait Forrai Miklós és párja, Kriszta, akik Balatonszőlősön présházak felújításával, szőlőültetvényekkel, gyümölcsfákkal páratlanul szép birtokot hoztak létre azért, hogy a természet közelségét mások is élvezzék és megkedveljék a Casa Christán.

– Szebb, mint Toszkána, nem igaz? – mutat körbe jókedvűen Miklós és párja, Kriszta, miközben a szőlőtőkék, levendulák mellett járjuk a birtokot a nemrég leérett, dús erdei szamócán lépkedve, majd a ki tudja, hány éves padon, az öreg szőlőlugas alatt, a málnabokrok mellett, a lélegzetelállító panorámában. Majd így folytatja a gondolatot: Amikor két éve meglátták a gazzal benőtt, romos présházat a szőlősi domboldalon, azonnal tudták, ez az a hely, amire egész életükben vágytak. Aztán hoztak két kempingszéket, megkenték vajjal a zsömlét az ölükben, itták hozzá a közelből való, házi limonádét, így ültek ki a szőlősi hegyoldalba, a parcellára, amit először megvettek, és szótlanul bámulták a tájat. A Balatont, illetve ezt a környéket mindig is nagyon kedvelték, mert szerintük különleges kisugárzása, energiája van. A közelben található Badacsony, a kivételes gyöngyszem és a pezsgő Balatonfüred is, ha valaki a csend után a népes forgatagra vágyna.

A hűs lugas alatt a pár elárulja, régebben passziójuk volt az utazás, főleg az olasz mentalitás állt hozzájuk közel, a lendületével, az életszeretetével, innen a birtok olasz neve is, ami Miklós ötlete volt, és magyarul otthont jelent. Ilyen előzmények után döntötték el, hogy elhozzák a népszerű, itáliai vidék hangulatát a Balatonhoz. Ez nem volt nehéz, hiszen a kettőben számos hasonlóság van.

– Közben minden megváltozott, amiben lehetett szerepe a koronavírusnak is, de az bizonyos, ma már szerencsére trendi itthon nyaralni, pihenni, nem is szólva a biztonságról. Aztán itt, a munka közben mindketten rádöbbentek arra is – amiben sokan osztják a véleményünket –, hogy a Balaton-felvidék lenyűgözőbb, mint Toszkána, az itteni adottságok túllépnek az olasz táj szépségén – tekint elégedetten végig a birtokon Miklós és Kriszta. Mint mondják, teljesen értelmetlen hosszú órákon át utazni, amikor az ember itthon is megtalál mindent, sőt, egyre több helyen jóval magasabb színvonalon, mint külföldön. A szolgáltatások mind több helyen kifogástalanok, az ételek és az italok, különös tekintettel a borokra, pompásak. Több nedűt, például egyik kedvencüket, a badacsonyi vöröset, nyugodtan oda lehet tenni a nemzetközi piacra, a világhírűek közé.

A pár nagy szenvedéllyel beszél a birtokról, amit létrehoztak, ahol az első, gazzal benőtt présház felújítása után újabbakat is rendbe tettek. Ügyeltek arra, hogy aki akar, itt egyedül lehessen, illetve csak a családjával vagy a barátaival, de ha kedve van hozzá, akkor a többiekkel együtt is eltöltheti az időt.

Arra is figyeltek, hogy az eredeti környezet megmaradjon, és a meglévő szőlők mellé újabbakat telepítettek, több ezer gyümölcsfát ültettek el, köztük mandulát, almát, meggyet, cseresznyét. Féltve őrzik a diófákat, a természetes füvet, az egyik almafához hintaágyat és kis könyvespolcot is kitettek a még nagyobb elmélyülés kedvéért.

Természetesnek tartják, hogy minden hozzájuk érkezővel beszélgetnek, ők mutatnak meg mindent, mert esküsznek a személyes kapcsolatra, az első benyomásra. A gyerekek és felnőttek nyugodtan szedhetik az erdei szamócát, szüretelhetik a málnát, hozzányúlhatnak a szőlőhöz meg a dióhoz, a lényeg, hogy az ember benne élhet, eggyé válhat azzal a környezettel, ami itt évszázadok óta megszokott és jellemző.

– Már az kellemes érzéssel tölt el minket, amikor közeledünk Budapestről – mondják. Azonnal adódik a kérdés, hogyan került ide egy dinamikus, fiatal pár Budapest lüktetéséből, amire rávágják, hogy éppen emiatt. Jólesik a nagy pörgésből kiszakadni ide, a természetbe, ahol az embernek az a dolga, hogy élvezze a lassulást, éljen minél természetesebb körülmények között, ahogyan itt mindig is éltek az emberek, észrevegye az elé táruló világot, a táj páratlan szépségét, és ezt ismertesse meg minél több emberrel.

Miután elmondják, hogy Miklós a gasztronómia, illetve a hazai és külföldi rendezvényszervezés élvonalából, párja, Kriszta pedig a Balatont több nyelven is népszerűsítő turizmus világából érkezett ide, a balatonszőlősi természetes környezetbe, az ember azt gondolná, egy ilyen pár inkább makulátlan pázsiton lépkedne, nem természetes füvön, felújított présház helyett luxusszállodában érezné jól magát, de ezt azonnal határozottan cáfolják. Hozzáfűzik, az élet valódi értelme itt található meg, Magyarországon, illetve a Balatonnál, a múltat idéző présházak, ültetvények között, amit bárki kipróbálhat, hogy meggyőződjön róla.

Mindezek után is kérdés, vajon mi kell ahhoz, mi a titka annak, hogy ekkora lendülettel, egy húron pendüljön egy fiatal pár, így beavatnak a magánéletükbe is. Felidézik, hogy berobbant köztük egy gyújtószikra egy budapesti kiállításon három éve, akkor elindult valami, ami a mai napig lángol és izzik.

– Elkezdtünk együtt élni, és láttuk, hogy ez jól működik – jegyzi meg Miklós. – Ha két okos skorpió találkozik, ez lesz belőle! – mutat körbe Kriszta jókedvvel, kirobbanóan pozitív kisugárzással. Hozzáfűzi, természetesen nem árt a hasonló érdeklődés sem, mindketten rajonganak a természet­ért, a szabadságért, ő túrázott, a férje hegyet mászott, motorozik, a vendéglátást, a turizmust mindketten ismerik. – Nem véletlenül neveztem el ezt a helyet a feleségemről is, akinek hihetetlen energiái vannak, és ez a föld, ez a hely megérdemli, hogy ezzel is kiemeljük a környék páratlan szépségét, folytatja a férfi, és szavaiból azonnal kitűnik, csodára képes egy pár akkor, ha köztük a szikra ma is izzik.

A harmóniáról azt is elmondják, ők esküsznek arra, hogy hagyni kell a másikat kiteljesedni, és az sem árt, ha van átjárás a férfi és a női szerepek között, így mindenki azt tegye, amire éppen szükség van. Beszélnek arról is, hogy tizenhat éve ismerik egymást, mindig volt kölcsönös szimpátia közöttük, aztán az élet elsodorta őket egymástól, évente egyszer-kétszer találkoztak és mentek tovább. Aztán három évvel ezelőtt a találkozás mindent megváltoztatott. Miklós és Kriszta budapesti teendőik mellett, amikor csak tehetik, indulnak a szőlősi birtokra, ahol sok mindent elvégeznek, ők is kiveszik részüket a fizikai munkából, Kriszta például szívesen gyomlál. Sok barátjuk van a Káli-medencében, Csopakon és Balatonfüreden, illetve a déli parton is, akikkel szívesen beszélgetnek, borozgatnak együtt. A falubeliekkel gyakran találkoznak, jó kapcsolatot ápolnak velük, a polgármesterrel minden lépésüket egyeztetik, több helybelinek munkát adnak.

Az első perctől kezdve tiszteletben tartják, hogy bármit létrehoznak, az illeszkedjen a tájba, mert ők jöttek ide, és ez nem fordítva történt. Fő szempont náluk az igényesség és az egyszerűség, ami a présházak szépségének legfőbb titka. Azt mondják, jó látni, hogy sokan mennyire kiéheztek a természetes környezetre, és az ideérkezés után, egy nagy sóhaj kíséretében csak annyit tudnak mondani: „megérkeztünk”. Külön jó érzéssel tölti el őket a szeretet, ez – ahogy mondják – itt megtalálja őket.

– Ami van, az nagy érték! Meg kell őrizni egészségben, boldogságban – beszélnek a jövőről.