A havas Tejút és az aranyló móló nyomában

A Zalaegerszegen élő 22 éves Makár Dávid előtt még ott az élet, ám a fiatalember nem váltja aprópénzre már most sem tehetségét. Tudatosan és kitartóan követi célját, ami még tavaly fogalmazódott meg benne: kiváló asztrofotós szeretne lenni. Folyamatosan tölti fel legújabb, lencsevégre kapott éjszakai égboltos fényképeit az asztrotájképekkel foglalkozó oldalakra. Külön érdem, hogy a National Geographic Magazin Magyarország már többször közölte fotóit, legutóbb a Badacsony feletti teliholdas felvételét. Évek óta szenvedélyesen figyeli a naplementéket. Eleinte csupán mobiltelefonnal, majd az édes­anyjától 18. születésnapjára kapott komolyabb géppel. Amint munkába állt, vásárolt hozzá még objektívet. Decemberben pedig felvételt nyert a Magyar Asztrofotósok Egyesületébe, így ott is pályázik majd idén. 

Közösségi oldalán nyomon követhetjük a fotók születésének körülményeit. Nem meglepő, de vannak olyan témák, amelyekre nemhogy hónapokat, hanem éveket várt. Ilyen például a keszthelyi mólón lőtt, naplementével bearanyozott képe. Öt éve vadássza a sokak által kedvelt romantikus témát, szerencséje, hogy most is vele volt társa, a fényképezőgépe. – Két éve terveztem ezt a fotót a mólóval, de csak télen lehet elkészíteni, mert akkor megy le a nap délnyugaton. Maga az ötlet spontán jött. Milyen jól tettem, hogy buszra szálltam! 

Dávid egyelőre tömegközlekedéssel jár és kerékpározik, így sokszor köti a menetidő. A közeljövőben megszerzi jogosítványát, akkor már könnyebb lesz a kiruccanás. 
– 2021 januárjában elhatároztam, hogy a tájképek mellett az égboltot is fotózom, a kettő együtt varázslatos tud lenni. Ám közbeszólt a vírus, a kijárási tilalom miatt májusig nem tudtam este kimenni – meséli a kezdeteket. – Sokszor elbicikliztem a Zalaszentiván és Kemendollár közötti részre, mert ott kevés a fényszennyezés, s a Tejút szépen kivehető. Bagod ugyancsak könnyen megközelíthető, és sötét az égboltja, a Tejutat a szezon végéig, októberig kiválóan lehet fényképezni. Egyik kedvencem a zalaháshágyi Sibrik-kápolna lett, amelyet többször megörökítettem a csillagos éggel. Ott annyira sötét az égbolt, hogy a galaxis tökéletesen látható szabad szemmel. Sok kedvenc csillagképem van, a Hattyú, a Skorpió és az Orion az, amit gyakran követek. A fényképezést több hónapos tervezés előzi meg, kiszámolok mindent, hogy mikor és honnan lehet jól látni az adott témát. Időközben beszereztem egy égboltkövető mechanikát, amivel az asztrofotózás következő szintjére léphettem. Gyermekkorom óta érdekel a csillagászat, s most a kivitelezéshez nagy segítséget kapok a Vega Csillagászati Egyesülettől. Hozzájuk novemberben csatlakoztam, s a decemberi dobronhegyi észlelőhétvégén már vállalható mélyégfotókat készítettem. 

A tehetséges fiatalember szeret kerékpározni, megesett már, hogy egy meredek dombról kellett visszafordulni mínusz 7 fokban a felszerelés apró darabjáért. Ritkán esik meg vele ilyen bosszúság, inkább az időjárás kiszámíthatatlansága teszi nehézzé mindennapi szenvedélyét. Dávid három műszakban dolgozik, így tényleg kiváló logisztika és tervezés kell ahhoz, hogy minden összeálljon: szabadidő, kevésbé felhős vagy derült ég, no meg egy kis téli csapadék a havas asztrotájképek elkészítéséhez. 
Havas Tejút című művére ugyancsak két évet várt, de megérte. Ultraszéles látószögű objektívvel, 14 képből készült el a végeredmény: sejtelmesen csillog a Tejút téli része az Orion csillagképtől egészen a Hattyú csillagképig. 

Olyan békés a látvány, hogy talán még a kis herceg sem vágyódna saját bolygójára.