Egyetlen nőként nyert aranykoszorút a balatonfüredi mesterfodrász

A kép tökéletes: Renáta vagány, elegáns, nyugalmat áraszt és végtelenül kedves, kézfogása határozott, a másik szemébe néz beszélgetés közben, a hozzá illő fekete ruhát piros cipővel dobja fel. Úgy mondja, boldog, hogy itt él. A szalon is tükrözi ízlését, letisztult stílusú, érződik az igényesség, a maximalizmus, a szalon macskáját is nagy szeretet veszi körül. Nem véletlen, hogy Renáta meghívást kapott a rangos nemzetközi versenyre nemrég, amelynek 146 résztvevője volt a szépségiparból, így érkeztek fodrászok, sminkesek, körmösök. A telt házas rendezvényen, ahogy Renáta is, többen bemutatókat tartottak: hajvágók és kontyművészek. A füredi mesterfodrász egy ötven-, majd egy húszperces zenés menetben vágott hajat hajvágóval. – Az elsőben négy modellel dolgoztam, az 1920-as évek ihlette a kollekciót, mert nagyon szeretem azt a világot. Belevittem a Kereszt­apa című film hangulatát is. Engem nagyon motivál az a kor, mert izgalmas, azt érzem, hogy átlengi egy füstös világ – mondja. A nők nőiesen, csinosan öltöztek, a férfiak szintén. Szeretett volna abban a korban élni, melynek hangulatát megidézte a kollekcióval és az electro swing zenével is, amelyet a modellek finom, elegáns mozgása kísért. Mindez kicsit rendhagyó volt, mert a fodrászok ütemes zenére tudnak inspirálva dolgozni a színpadon. 
Renáta nagyon erőteljes vágásokat alkalmazott, a kollekció színes, változatos volt, feszegette a határait színekben, fazonokban egyaránt. A hajakat próbálta minél tökéletesebbre vinni. Hazardírozott is, hiszen ötven percben kellett befejezni a hajvágást. A kollekciót vegyesen készítette el, nyolcvan százalékban géppel vágott, a finomításokat végezte ollóval, Renáta egyébként Magyarországon egyedüliként oktat gépi hajvágást nőknél. A bemutatón a látvány azért is volt érdekes, mert a nagyon egyenes vonalakat élesben vágta, rezzenéstelen kézzel. Nagyon belefeledkezett mindebbe, pedig 250 ember ült körülötte, de úgy érezte, egyedül van ebben a világban. A hajszíneket még a füredi szalonban megfestették, de ha a helyszínen egy milliméterrel is beljebb vág, az már nem ugyanaz lett volna. A kollekció készítésénél, miután kiválasztotta a korszakot és a zenei világot, filmeket is nézett, például A nagy Gatsby címűt, hogy még több, a korra jellemző pillanatot csípjen el. 

A bemutatót kemény munka, közel féléves készülődés előzte meg. A rendezvény előtt egy hétig készítették a színeket, mindegyik modellt egy napon át. Aztán kezdődött a ruhapróba, és hajnalban indultak a bemutatóra. Volt, akit Renáta még átszínezett, mert a reggeli, hajnali fényben úgy látta, kevés a szín. Úgy mondta, azt a színt szerette volna látni a narancsosnál, amikor meggyújt az ember egy gyufát, legyen benne a tűz! A másik szín egy hamuszürke volt, amelynél a frufruba és a fejtetőrészbe mélylilát tettek. Volt fehérre festett haj, egy nagyon halvány levendula árnyalatú és egy rózsaszín, pink is. A vib­ráló színekkel próbálta fokozni a vagányságot, az életigenlést, a még nagyobb szabadság érzetét. Hogy minden változtatható, határ a csillagos ég. 
– A vágásnál a színek felfestése is izgalmas játék volt, mert volt, ahol 3D-ben kellett mozgatni a színeket. A vágásoknál mélyülnie kellett a színnek, másutt világosabbnak látszani. 
Nagyon fontos szempont volt, hogy a ruhák ne vegyék el a figyelmet Renáta munkájáról, emiatt viseltek a modellek feketét. A térdig érő egyforma charleston ruhák Renáta egyik balatonfüredi barátnője üzletéből származtak, aki stylistja is egyben. A második résznél hasonló stílusú, de már hosszú fekete ruhát viseltek a modellek, melyek Olaszországból érkeztek. 
– Adódik, hogy éjszaka átgondolok valamit, és másnap újrakezdünk mindent – avat be szenvedélyébe Renáta, aki nagyon dizájnos szerelést viselt, a gépi hajvágásnál fekete színű bőrdzsekit, farmert és kalapot, később hófehéret, mindezt említett barátnője javasolta. El­meséli, nagyszülei indították el a pályán, a családban senki nem volt fodrász. Nagyapja szerette volna, ha unokája követi az ügyvédi hivatását. Renáta először Szabó Imréhez, a neves fodrászmesterhez került Budapestre, akitől nagyon sokat tanult. – Ez egy művészet, de nem is tudnék máshogy tekinteni rá. A mindennapokban is így élek, a vendégeim is a maximumot kapják. Engem nem érdekel, hova sietnek, mert innen addig el nem mennek, míg nem lesz tökéletes a szín, a vágás – veti közbe, és örömmel beszél arról, hogy két segítője, Alma és Nóri is kitűnően dolgozik, az ő életfelfogása szerint él, tisztelettel tekint rájuk is, beszélgetéssel indítják és zárják le a napot. Sosem elégedett, habár, mint mondja, meg kellene tanulni egy kicsit hátradőlni, de ő inkább feszegeti a határait. Ez büszkeséggel tölti el, nem ad fel semmit, megy előre. A szalon nélkül nem tud létezni, maximum négy-öt nap szabadságra megy. Januártól kezdődnek a szalontréningek, oktatni fog magyar és olasz nyelven. Többi passziójáról elárulja, szeret a párjával eljárni a tihanyi, káptalantóti piacra, inspiráció­kat gyűjteni, utazni, imádja a meleget, a tengert. Ő így ismerte meg, tudja, a szakma neki a szerelem. Korábban mindenekelőtt a szalon és a munka volt, de már tud rangsorolni. Nem könnyű vele élni, de lehet, nem is nehéz, mert mindenben igényes és maximalista, szeret gondoskodni másokról, reggelit készít a párjának és a lányoknak is. Büszkén beszél egy közelgő eseményről, melyet Dányi András aranykoszorús mesterfodrász, nemzetközi stylist, Magyarország kontyművésze és fia, az Európa-bajnok barber, illetve borbély, valamint Antal Renáta szervez. A gyönyörű helyszínen öt-öt férfi és női modelljük, illetve öt kontyos modelljük sétál Budapesten, akik bemutatnak hétköznapi trendet, majd estélyi, elegáns stílust. Teljesül Renáta régi vágya is, mert lesz egy afrohajú modellje is. – Úgy gondolom, hogy a szépség tökéletes harmóniája lesz a látvány – összegez a mesterfodrász.