Idegen fajok: nem őshonosak, ugyanakkor szaporák

A bálványfa a magyar erdők parlagfűjének nevezhető – mondták el a szakemberek, és válaszaikban többek között arról beszéltek, hogy a muflonok, a dámszarvasok szintén károkat okoznak, megeszik a fiatal fákat, legelővé válhatnak erdőrészek, azaz ezek a nagyvadak akadályozzák az erdőmegújulást. A Bakonyban jellemző gímszarvasok, vaddisznók száma amúgy is meghaladja az erdők eltartóképességét, ráadásul sokan szorultak be kis területre a mezőgazdasági művelés alá eső szántóföldek, kertek bekerítése következtében. 

A fiatal fákkal teli erdőterületeket ugyancsak kerítéssel védik több helyen, de például alkalmaznak olyan alacsonyabb kerítést egy ideig, míg megerősödnek a csemeték, amelyen a szarvas átugrik, de a vaddisznótól védi a fatelepítést. 

Ha a biológiai invázió a Bakonyban a téma, akkor a rovarok közül nem lehet nem megemlíteni a tölgy csipkéspoloskát. A platán sárgulását okozza például, a fa nedvét szívja. A Bakonyban két-három éve találkoznak vele gyakran, gonoszsága, hogy a fa nedvkeringésébe szól bele, épp a megújulása, a makknevelés utolsó fázisában. Még nem tudják az erdészek, mi lehet erre a hatékony megoldás, ami nem okoz másféle problémát. Például még nagyobb baj lehet abból, ha természetes ellenségét is betelepítik. A lisztharmat ellen viszont kell, lehet permetezéssel védekezni, ez az invazív gomba a csemete kocsányostölgyeket megöli. Ugyanakkor a nem invazív kórokozók is halálossá válhatnak a legyengült erdőrészekben, ezek azok, amelyek jellemzően egykorú, azonos fajhoz tartozó fákból állnak. Annak pedig a természetvédő örül, hogy a hódok megjelentek Kardosrétnél a Cuhában, mert itt a helyük. Van, ahol – például a Szigetközben – túlszaporodtak, itt viszont a vízvisszatartó szerepük, gátépítésük jól jöhet.