Nyakunkon a klímaváltozás és a kabócák! (videó)

Míg harminc-negyven évvel ezelőtt leginkább a Mediterráneumban volt hallható a kabócák (Auchenorrhyncha) neszezése, jó évtizede már a Balaton környékén is felhangzott jellegzetes hangjuk. Idén azonban szintet léptek, tovább merészkedtek, mondhatni urbanizálódtak, mert a veszprémi Cholnoky-lakótelep vegyes állományú fáin (főként fenyő, hárs, jegenye) is megjelentek, és szűnni nem akaró koncerttel kápráztatják el a környék lakóit.

Veol.hu

Éneküket sokan kedvelik. Platón Phaidrosz című művében azt írja, hogy Szókratész szerint a kabócák valamikor olyan emberek voltak, akik engedtek a múzsák csábításának, és addig táncoltak-énekeltek, amíg meg nem feledkeztek még az evésről és alvásról is, és ebbe belehaltak. A múzsák jutalmul az éhségtől és fáradtságtól mentes életet, valamint az egész életen át éneklés képességét ajándékozták nekik — kabócák alakjában. A görög mitológiában az énekeskabócák a halhatatlanság és újjászületés szimbólumai voltak. Életük ciklikusságáról először Arisztotelész írt Az állatok története című munkájában.

Miként egykor a Quimby is megénekelte:

„G dúrban zúgják a fákon a kabócák,
hogy láss csodát, láss ezer csodát,
láss ezer csodát."