Itt az első kakukk!

A kakukkszó leggyakrabban a hajnali órákban csendül fel a vizek mentén, az erdőben és a falusi kertek környékén. A kakukk szaporodásbiológiája egyedülálló a hazai madárvilágban. Tojásait a gazdamadarak fészkébe csempészi, és fiókáit vele nevelteti fel. Az erdőben leggyakrabban a vörösbegy, míg a nádasok mentén a nádirigó és az énekes nádiposzáta a kiszemelt „áldozat”. A tojó egy kiemelkedő, magas ágról figyeli ki, hogy hova építi a fészkét a leendő szülőpár. 

Általában májusban, júniusban rakja bele 18-20 tojását egyesével az idegen madarak fészkeibe. Gyakran megesik, hogy odúba is becsempészi tojását. Képes a kloákáját rátapasztani az odú nyílására, a kakukktojás héja pedig vastag, így nem törik el, mikor az odú aljára pottyan. Előfordul, hogy a kikelő és felcseperedő kakukkfióka méreténél fogva nem tud kibújni a nyíláson, ezért elpusztul. A tojó kakukk mindig egy tojást csempész be a kiválasztott madár fészkébe, csőrében pedig egyet helyette elcipel a fészektől, amelyet vagy lenyel, vagy egy alkalmas helyen elpottyant. A gyanútlan gazdamadár nem ismeri fel a tojáscserét, és mit sem sejtve elkezd kotlani. 

A kakukkfióka általában előbb kell ki a tojásból, mint mostohatestvérei, s miután a világra jön, első cselekedete, hogy a mellette heverő tojásokat vagy a még vak fiókákat kilöki a fészekből. Előnyös helyzetbe kerül, hiszen a két mostohaszülő csak egy madarat etet szakadatlanul. Szükség is van a sok táplálékra, mert gyorsan fejődik. Muris látvány, amikor az apró vörösbegyek a már fejlett, sokkal nagyobb méretű kakukkfióka hátán ülve tömik a jobbnál jobb falatokat a mindig éhes fióka csőrébe. Hazánk területén eddig több mint harminc madárfaj fészkében találtak kakukktojást. Nem szabad haragudni ezért a tulajdonságáért rá, hiszen a természet egy leleményes madara.