A Dunántúlon terem a legtöbb gesztenye

A szelídgesztenye hazánkban is honos, azonban meglehetősen igényes. Emiatt csak az ország néhány táján lehetséges az üzemi méretű termesztése, így a dél-dunántúli, a nyugat-dunántúli és a Börzsöny-hegységi termesztőtájakon – olvasható a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) honlapján.

Az 1970-es években telepített, összesen mintegy 450 hektár felületű áruültetvények mára szinte teljesen kipusztultak, jelentősebb méretű üzemi ültetvények nincsenek az országban. Az éves termés nagy részét ma is főként a ligetes szórványgesztenyések és a vad állományok adják.

Az árutermő szelídgesztenye ültetvények területe mindössze 215,5 hektár, és az ültetvények elsősorban a nyugat-dunántúli megyékben helyezkednek el. A szelídgesztenye perspektivikus gyümölcsfaj, termesztése azonban kockázatos. Az utóbbi másfél évtizedben egy gombás betegség, a kéregelhalás járványszerűen tizedeli a fákat. Mellette néhány éve megjelent a szelídgesztenye gubacsdarázs, amely szintén komoly károkat képes okozni. Hatékony védekezés egyelőre egyik károsító ellen sincs, bár a szelídgesztenye gubacsdarázs természetes ellenségének (a hazánkban nem honos fürkészdarázsfajnak) betelepítésével kapcsolatos vizsgálatok ígéretes eredményeket mutatnak – olvasható a NAK oldalán.

A szelídgesztenye országos éves termésmennyisége 200-500 tonna között mozog, mely a kevés számú üzemi ültetvénynek és a termesztéstechnológiai fejlesztések hiányának tudható be. Exportunk pedig elhanyagolható, azonban jelentős a feldolgozóipari igény, így behozatalra szorulunk. Az import évente 1000-2500 tonna között mozog, jellemzően Olaszországból.

Csizmazia Szilveszter balatonfüredi kertészmérnök a Naplónak nyilatkozva kifejtette, mivel a szelídgesztenye nagyon igényes a termőhelyi viszonyokra, ezért csak kevés helyen termeszthető sikerrel. – A szelídgesztenye kizárólag mészmentes, savanyú kémhatású, viszonylag mélyrétegű talajt kíván. Sekély, száraz, talajon meg se próbáljuk a termesztését. Emellett az átlagosnál több csapadékot igényel, ezért nem véletlen, hogy az egyik kiemelt termőtája a Nyugat-Dunántúl. Házi kerti viszonyok között azonban több helyen is próbálkozhatunk, ha a feltételek adottak. Nekem például Ábrahámhegyen, lent a völgyben gyönyörűen díszlett a szelídgesztenye, míg el nem kapta a pusztulását okozó gombabetegséget – magyarázta Csizmazia Szilveszter.

Megtudtuk tőle, a szelídgesztenye több néven is emlegetett gombabetegsége, a kéregelhalást okozó gesztenyekór egész ültetvényeket is képes kiirtani. A gombabetegség jellemzője, hogy tenyészidőszakban a fa hirtelen elszárad. Van azonban, ami segíthet: ilyen a tavaszi és az őszi rezes lemosó permetezés. Igazi áttörést pedig az hozhat, ha az ellenálló fajtákat sikerül kinemesíteni.

Csizmazia Szilveszter kiemelte, a szelídgesztenye magoncok 8-10 év alatt, az oltványok pedig 3-4 év múlva fordulnak termőre. Utóbbiak meglehetősen drágák, viszont jó minőségű termést csak az oltványoktól várhatunk. – A szelídgesztenye kétivarú, de egylaki növény, azaz egy fán vannak külön a hím és a női virágok. Így már egy fa is képes teremni, de az ültetvényszerű telepítésben nagyobb termést várhatunk – tette hozzá. A növény gondozását tekintve a kertész rámutatott, a szelídgesztenye elsősorban csak alakító metszést igényel, a későbbiekben pedig ritkító, ifjító metszést kell végezni, de fontosak a már említett lemosó permetezések is.

– A problémák felsorolásával nem akartam senki kedvét elvenni a gesztenyetermesztésétől, sőt bíztatok mindenkit, hogy próbálja meg. Házi kerti körülmények között túl nagy kockázatot nem vállalunk. Üzemi körülmények közt viszont csak körültekintően, a lehetőségeket felmérve, alapos szakmai tájékozódás után vágjunk bele – zárta Csizmazia Szilveszter.