A változatos talajtakarás a jövő gazdálkodásának záloga

Erre hívja fel a figyelmet az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet (ÖMKi), és ezzel együtt az őszi vetések közeledtével a változatosság megőrzésére és a megfelelő talajtakarásra biztat. Világviszonylatban négy fajt (búzát, kukoricát, rizst és szóját) termesztünk a megművelt területeink felén. A másik felén osztozik a „maradék” 152 élelmezési célból termesztett jelentősebb növényfaj. Ráadásul az iparszerű mezőgazdaság gyakran csak egyetlen faj egyetlen fajtáját vagy hibridjét termeszti, akár több ezer hektáron. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) beszámolója alapján az említett, kevesebb mint 200 élelmiszer-termelésre használt jelentősebb növényfajból pusztán kilenc adja a globális növénytermesztés több mint 66 százalékát. Ezek a kultúrnövények, a genetikai változatosságuk elvesztésével párhuzamosan sérülékennyé válnak az éghajlatváltozás egyre szélsőségesebb és kiszámíthatatlanabb hatásaival szemben.

Az őszi vetések idején – nemcsak az ökológiai módszerekkel művelt területeken – egyre több helyen alkalmazzák a hazai termelők azokat a speciális magkeverékeket, amelyek nyárra virágzó rétként óvják és táplálják a talajt a szőlő sorközeiben, a gyümölcsösökben, vagy akár a szántóterületek szegélyében. Borvidékeink általában hegyvidéken találhatóak, ahol kiemelkedő jelentőségű a talajtakarás szerepe az erózió elleni védekezésben.

Ware Borbála hegyesdi biogazdálkodó, a Közép-dunántúli Biokultúra Egyesület elnöke ezzel összefüggésben kérdésünkre elmondta, hogy a talaj nedvességmegtartó képességében is kulcsszerepe van a talaj megfelelő takarásának. Ha száraz anyaggal, maximum öt centiméteres vastagságban fedjük a felszíni réteget, akkor a nedvességen kívül az állandó hőmérsékletről is gondoskodunk. A zöldtrágyázás szintén bevett gyakorlat, amikor egy növényállományt virágzás előtt teljes tömegében aláforgatnak, hogy ezzel a talaj termékenységét növeljék. Ware Borbála hozzátette, hogy ugyan a takarónövények használatát sokszor csak az erózió elleni védelem miatt látják indokoltnak, azonban egy jó keverék ennél sokkal lényegesebb szerepet tölt be. Egyfajta élő növénytakaróként akkor is hasznosítja a napenergiát és a tápelemeket, amikor nincs elsődleges növény a területen, ráadásul élőhelyet biztosít a hasznos organizmusoknak, sőt a nitrogénkötés és -tárolás is fontos szempont. Ebben a nitrogén megkötésére képes pillangósok és annak felvételére, tárolására alkalmas fűfélék, és a keresztesvirágzatúak nyújthatnak támogatást.