Hajnali négykor kelnek, hogy péntek reggel körbenézhessünk náluk a veszprémi piacon (képgaléria)

– Nagyon hullámzó a piac – mondja Lajos, aki főként műszaki aprócikket árul. – Leginkább az apró-cseprő dolgokat keresik, elemeket, hasonlókat. Hogy van-e valami, ami nagyon keresett? Nálam nem igazán. Viszik a fülhallgatót, vagy azokat a hagyományos, olcsó órákat, amiket mára leginkább az idősek hordanak. 

Megtudom, a fejlámpa is „meg-megvillan", már ha jönnek Lajoshoz a horgászok és a kirándulok. Az árakat nagyon minimálisan emelte, mert mint mondja: – Nem nagyon lehet, pár 10 forintot is észrevesznek az emberek, pedig nekem is több a kiadásom, mint egy éve volt. Ide és a lengyel piacra járok addig, amíg a visszatérő vevőim megvannak, no meg az áruskollégák, pedig ők sajnos évről évre kevesebben vannak – fogalmaz Lajos.

Nem sokkal később használt ruhák alatt, mellett állunk. Fényképész kolléganőm, Ildikó óvatosan, rákérdezve egy-egy fotóra dolgozik, vannak, akik nem szeretnének rajta lenni a képeken.  

– Nagyon sokáig rossz idő volt, nem tudtunk kijönni, kevés volt a vásárló. Most boldogok vagyunk, mert süt a nap. Olcsó ruhát hoztunk, mert ezt tudják megvenni a hozzánk járó emberek – mondja a Juli néven bemutatkozó eladó hölgy. 

– Az mit jelent, hogy olcsóbb? – kérdezem. Kiderül, kicsit rosszabb a minősége, másodosztályú ruha, és darabja ezer forint.

– A drágábbnál körülnéznek, itt meg megveszik az olcsót – mutat körbe a vevőkre, akik most sokan vannak.

„Ezek idetartoznak? Igen, négyezer forint a farmerdzseki. Nekem való van? Viki, segíts a bácsinak!" – egy átlagos párbeszéd és mondatfoszlányok a piaci forgatagból.

– Jó lenne, ha fedett lenne, és akkor mindig ki tudnánk jönni, de ez egy álom marad szerintem – mereng el Juli, aki szerint hiába a trendi internetes oldalak és egyéb platformok, szeretnek kijönni az emberek, és kézzel fogható módon vásárolni különleges, egyedi ruhákat. Nekik van csoportjuk is a világhálón 400 taggal, ami nagy öröm számukra.

– Hajnali négy órakor – ez volt válasz arra a kérdésre, hogy mikor ébredtek pénteken. – Fél ötre voltunk itt, de még kellett vállfát hozni a raktárból. Nagyon sok munka van ezzel.

„Ezt megpróbálhatom? Persze, nyugodtan. Úgy lehet megpróbálni, hogy felhúzza a nadrágra, másra sajnos nincs lehetőség." 

– De legalább szép idő van – int vissza Juli, amikor elköszönök.