Kis híján meghalt az a férfi, akit búvároktatója nem kellően készített fel a merülésre

A majdnem drámával végződő eset még 2013 nyarán történt, amikor egy búvárklub vezetője, O. K. búvártanfolyamra vitt a horvát tengerpartra főleg mozgássérülteket. A gépkocsivezető az út előtt jelezte, hogy ő is szeretne részt venni az oktatáson, ezért a büntetlen előéletű vádlott rá ugyancsak biztosítást kötött.

Már az utazás közben a csoport tagjai megismerkedtek néhány tudnivalóval, amire a sofőr vezetés közben nem tudott figyelni, illetve nem is hallhatta. A Labin település melletti Sveta Marina kempingben kezdődött június 19-én a résztvevők elméleti felkészítése, amin a gépkocsivezető nem volt jelen.

Másnap a sofőr arról tájékoztatta az oktatót, hogy 2001-ben merült már búvárruhában medencében, öt percet tartózkodott víz alatt. Illetve 2012-ben néhányszor maszkban is végzett szabadtüdős merülést.

Arról is beszélt, hogy légzőkészülékes merülésben még nem volt része. A búvárruhába öltözés közben O. K. beszélt az alapfelszerelés működéséről, majd a tengerparton a sekélyebb, védett részben tovább folyt a felkészítés. Ezt követően a két férfi úgynevezett merülőpárban úszott be a tengerbe, ahol áthaladtak egy 15 méteres hátság felett, majd lemerültek a 11–13 méter mélyen fekvő Mária-szoborhoz. Egy perc után indultak vissza, ám 20–25 méter megtétele után a kezdő búvár kapkodó mozdulatokkal a felszín felé kezdett úszni. A búvármaszkja félig megtelt vízzel, amelyet benyelt. Fuldokolni kezdett.

Mindezt látva oktatója, a férfi mellényét feltöltötte levegővel. Tíz méterrel a felszín alatt a pánikba esett férfi a maszkot levette az arcáról, a légzőautomatát pedig kivette a szájából. Eközben az oktató – saját testi épségét is veszélyeztetve – a biztonságosnál gyorsabban a felszínre emelkedett tanítványával. A part felé úszva a vádlott a bajba került tüdejébe levegőt fújt. A férfi a parton erős mellkasi fájdalmat érzett, majd elvesztette az eszméletét. A helyi búvárok azonnal oxigént adtak neki, míg megérkeztek a mentők.

Kórházba szállítás közben a férfinek epilepsziás rohamai voltak, többször újraélesztették. A pulai kórházban a kritikus állapotba került sofőr mesterséges lélegeztetésre szorult. A vizsgálatok a dekompressziós balesetet igazolták vissza. (A vészhelyzet miatt a két búvár a megengedettnél gyorsabban érkezett a felszínre, amihez nem tudott alkalmazkodni az akkor 28 éves sofőr szervezete, ezért légmell és agyi infarktus alakult ki nála. – M. A.) A sértett súlyos sérülései miatt többször vett részt intenzív rehabilitációs kezelésen. A közel egy évig tartó gyógykezelés után az orvosok 60 százalékos munkaképesség-csökkenést állapítottak meg a szerencsétlenül járt illetőnél.

Részbeni felépülése után feljelentést tett oktatója ellen foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés miatt. Először a rendőrség, majd az ügyészség szüntette meg az eljárást, mondván nem történt bűncselekmény. Ezt követően a maradandó fogyatékosságot szenvedő férfi pótmagánvádlóként lépett színre, így lett végül bírósági ügy a majdnem végzetes merülésből. A Veszprémi Járásbíróság azt is megállapította, hogy O. K. megszegte a szakma általános szabályait: az első nyílt vízi, légzőkészülékes merülést megelőzően minimum 20 perces – de tanulótól függően akár jóval hosszabb idejű – védett vízi gyakorlást kellett volna végeztetnie. A minimális elméleti oktatást követően a búvárt – egyéni adottságaitól, vízbiztonságától függően – három-öt-nyolc méternél mélyebbre nem szokás vinni.

Az oktató megszegte a Magyar Búvár Szakszövetség merülési szabályzatának egyes rendelkezéseit. Többek között a tanulónak minősülő sértettel nem gyakoroltatta a maszkürítést és a légzőautomata víztelenítését. Továbbá nem megfelelően választotta ki azon vízmélységet, amelynél az esetlegesen bekövetkező vészhelyzetet, pánikreakció­ból eredő következményeket biztonságosan el lehetett volna hárítani. A vádlott a Magyar Búvár Szakszövetséghez leadott baleseti bejelentő lapon valótlanul állította, hogy tanulója már többször merült a kritikus napot megelőzően.

A járásbíróságon két és fél éven át tárgyalták a nem mindennapi ügyet, ahol O. K.-t foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétsége miatt megrovásban részesítették, s kötelezték a 733 ezer forintos bűnügyi költség megfizetésére. A másodfokon eljáró törvényszék súlyosbított a döntésen. Az oktatót két évre próbára bocsátották a költségek megtérítése mellett. A döntés jogerős.