Aszófőről Szingapúrba: hét év az egzotikus országban

– A törpe városállam Ázsia délkeleti részén fekszik, Malajzia és Indonézia között. Bár Szingapúr köztársaság, és mint ilyen, az ország vezetését „választják”, Li Kuang-jao mégis megszakítás nélkül volt hatalmon három évtizeden keresztül. A mostani kormány a Parlamentben 99 százalékot képvisel, az ellenzék szinte nem is létezik. Ezért aztán Szingapúrt inkább tekintély-elvű államnak tartják, mint demokráciának. Nemzetközi felmérések szerint viszont ez a városállam az egyik legkevésbé korrupt a világon. Kitűnő a közbiztonság, szigorúak a törvények. Ha valakit drogcsempészeten érnek, azt halálbüntetéssel sújtják – kezdte Sigmond András az előadást, aki 2000-től hét éven keresztül élt és dolgozott feleségével Szingapúrban.

De vajon hogyan kerültek ki Szingapúrba? 2000 augusztusában Balatonfüreden rendezték meg a 470-es hajóosztály világbajnokságát. Ekkor ismerkedett meg András

a szingapúri csapatvezetővel, aki meghívta, hogy menjen ki dolgozni edzőként. Egy hónap próbaidő után hároméves szerződést ajánlottak neki, amelyből végül hét év lett. Csak a szakmával kellett törődnie, élete egyik legszebb korszaka volt. Sikerült egy olyan vitorlázó-utánpótlásbázist megteremteniük, amellyel komoly eredményeket értek el a későbbiek során. András a tanítványaival két világbajnoki címet szerzett.

András felesége, Bereczki Brigitta csak úgy mehetett ki az egzotikus országba, ha szerez magának munkát. Legelőször az ottani Snow Cityben tevékenykedett síoktatóként. Később elhelyezkedett egy nemzetközi iskolában, ahová háromezer gyermek járt, és ahol 250 pedagógus dolgozott. Az intézmény felmenő rendszerben oktatta a gyerekeket hároméves kortól egészen húszéves korig. Brigitta az óvodásoknak testnevelést és úszást oktatott, heti negyven órában, amely meglehetősen leterhelte fizikálisan, de mindezt örömmel csinálta, hiszen rengeteg tapasztalatot szerzett az ott alkalmazott nevelési-oktatási módszerekről. Kollégáitól sok segítséget kapott, igazi összetartó csapatban dolgozott.

Két gyermekük, Sára és Soma is Szingapúrban született, ami számára meglepő volt, hogy mindössze két hónap szülési szabadságot adnak az édesanyáknak, utána pedig vissza kell menniük dolgozni. Ezt eleinte lelkileg nehezen viselte, de sikerült egy filippínó pótanyukát találniuk, így megoldódtak ezek a problémák is. Mindketten elmondták, hogy szívesen visszamennének Szingapúrba, számukra az ottani rend, tisztaság példaértékű, az emberek hamar befogadták őket.