Rejtélyek sora övezi – bándi beszélgetés a Szent Koronáról

Gyakorlatilag semmit sem tudunk a koronáról, ezért aztán elméletek, föltételezések garmadája keletkezett róla az évszázadok során – mondta Kelemen Marcel.

Negyven éve, 1978. január 6-án tért haza a magyar Szent Korona, Európa egyik legrégebben használt és mai napig épségben megmaradt beavató koronája, a magyar államiság egyik jelképe. A Bándi Esték rendezvénysorozat legutóbbi összejövetelén Kelemen Marcel festőművész és Fekete Tamás történész tartott képes beszélgetést a híres történelmi tárgyról, amelyet rejtélyek sora övez és amelyhez hasonló nem maradt fent abból a történelmi korszakból.

– A Szent korona a magyar állam legfontosabb jelképe, egyedülálló mind magyar, mind nemzetközi viszonylatban is. Tárgyi valójában és a hozzá tartozó eszmeiség miatt is egyedülálló. A Szent Korona- tannak, a magyar íratlan alkotmánynak is az alapja. Nagyon régóta foglalkoztatja a magyar társadalmat a korona eredete, illetve a rajta látható személyek. Ebben a beszélgetésben részben ezekre szeretnénk kitérni. Marcel a képzőművész szemével mutatja be és mondja el a következtetéseit a koronán található díszítőelemekről, én pedig azokkal a történeti információkkal egészítem ki ezt, amiket tudhatunk a korona eredetéről – mondta el Fekete Tamás litéri történész, aki hozzáfűzte még, hogy főleg a rendszerváltás óta nagyon sok elmélet kapott lábra a Szent korona eredetével és a rajta látható jelképrendszerrel kapcsolatban.

A beszélgetés során elhangzottak azok az információk, amelyek ismertek a koronával kapcsolatban. Például, hogy a 18. század vége óta tartja magát egy álláspont tudományos körökben, miszerint II. József uralkodása idején, amikor a korona visszakerült Magyarországra, akkor született róla több alkalommal leírás, illetve kézi ábrázolás. Ezek két külön egységre tagolják a Szent koronát. A görög koronára, amely maga az abroncs rész, illetve a latin koronára, amely a felső részét alkotó keresztpánt.

Kelemen Marcel a korona keletkezési idejéről elmondta, hogy az az előző ezredfordulóra tehető, plusz-mínusz 300-400 év, mert nagyon sokára, 1555-ben keletkezett róla olyan kép, amelyre azt mondhatjuk, hogy talán a koronáról készült és ilyen volt.

Szóba került, hogy Dukász Mihály portréja hogyan, és miért került a koronára. Ez is nagyon vitatott kérdés, de 1790 óta biztos, hogy rajta van a koronán.  Révay Péter koronaőr 1613-as leírásában még a Szűzanya képe szerepelt hátul, ezen a helyen.

A korona hányattatott sorsa kapcsán elhangzott az is, hogy hogyan szakadhatott be a boltozata, miért ferdülhetett el, ha egyáltalán elferdült a kereszt a tetején, amelynek a függőlegessel bezárt szöge megegyezik a Föld forgástengelyének a dőlésszögével. A vizsgálatok alapján a kereszt eredetileg függőlegesen állt, viszont így nem illik bele a korona arányrendszerébe, kilóg abból.

A korona tele van rejtéllyel, de el kell fogadnunk, hogy a történelem során egy használati tárgy volt, amely nem volt „kirakatban”, nem lehetett megnézni. A koronázások során használták, de egyébként nem viselték. Mivel ritkán volt látható, ezért nem tudták ábrázolni sem. Teljesen más jelentősége volt, mint ahogy ma azt gondolnánk – hangzott még el többek között a Bándi Estéken a Steierlein Katalin Közösségi Házban.