Gyors út a reménytől a teljes reménytelenségig

A megemlékezésen előbb Sallai Zsanett adta elő Singh Viki Katonák című dalát, majd Tamás György történelemtanár tartott átfogó előadást a hetvenhat éve történtekről.

– A háborúról mindig az jut eszembe, hogy ez egy olyan helyzet, mintha Isten levenné a kezét egy pillanatra az emberről, és az általános kegyelmét egy kissé megvonná, ezért ilyenkor elhatalmasodik az emberi gonoszság, és ennek a pusztulás az eredménye, amelyet minden háborúban láthatunk – emelte ki Tamás György, majd hozzátette, hogy ennek megfelelően pusztulás és nagy veszteség volt a doni katasztrófa a magyar hadsereg és a magyar nemzet számára is.

– Mikor a katonák elindultak, még nem tudták, pontosan mi lesz a feladatuk, és mi vár rájuk. A puszta tények mindenesetre röviden összefoglalhatók, hiszen néhány hónap alatt minden lezajlott: mozgósítás, felvonulás a hadszíntérre, a tűzkeresztség, hiszen gyorsan bevetették őket, a hídfőcsaták, majd az áttörés és a vereség. Gyorsan jutottak el a reménytől a reménytelenségig. A veszteségekről különböző adatok maradtak fenn, de azt tudjuk, hogy körülbelül százhúszezer ember veszett oda, esett fogságba vagy tűnt el. Ezeket a veszteségeket sohasem sikerült pótolni – fogalmazott a történelemtanár.

Az emlékműsor második felében a megemlékezés résztvevői a veszprémi TIT Váci Mihály Irodalmi Színpad tagjainak előadását hallgathatták meg, akik versekből, dalokból, levelekből állítottak össze a hősök előtt méltó módon tisztelgő műsort.