Leégett az otthonuk, mindene odaveszett az adorjánházi családnak

Az asszony a végsőkig elkeseredett saját életét illetően, és kislánya meg párja jövőjét is kilátástalannak látja, azt pedig nem érti a család, hogy a több napja üresen álló ház hogyan gyulladhatott ki?

-Menjen egészen a faluvégére, aztán ott keressen egy apró, leégett házat, kapom az útmutatást Adorjánházán, ahol először egy rémülten menekülő, sovány kutya látványa fogad, nyakában hatalmas láncot vonszolt, és éhében dióhéjat evett mohón egy ház előtt. Mindez lehangoló volt, de amit a kiégett háznál lehetett látni, az minden képzeletet felülmúlt!

Anya, miért égtek el a játékaim?

-Jöjjön közelebb, már vártuk nagyon! Így fogad a család, amely összetörten áll az elszenesedett falak előtt, a vályogból épített ház teteje ugyanis beomlott a tűzben. A széparcú kislány kiáltva-szipogva egyfolytában azt hajtogatja, „itt akarok aludni, az én ágyamban, az én macimmal! Anya, miért égtek el a játékaim?” – néz kérdőn, könnyel áztatott arccal édesanyjára a 3,5 éves Jázmin, és a kicsit alig tudják visszatartani attól, hogy az elszenesedett holmikon átgázolva befusson az udvarra, és keressen-kutasson a neki kedves holmik után. A látványt leginkább egy háborús támadáshoz lehet hasonlítani.

Az apa, Szijártó Zoltán szótlanul nézi az udvart, a leégett házat, kislánya gyötrelmét, látszik, a tehetetlenség teljesen letaglózza. A nagymama, Bogdán Józsefné Éva botjára támaszkodva törölgeti zsebkendővel szemét, miközben a teljesen összetört lányát, Bogdán Gáborné Katalint is próbálja vigasztalni.

–Kislányom, leégett a ház, amelyben laktatok! – ezzel hívott fel édesanyám nemrég, idézi fel a szomorú történetet Katalin, aki családjával együtt ekkor már öt napja nem tartózkodott otthon. Párja, Zoltán ugyanis egy távoli megyébe, egy szarvasmarha telepre ment dolgozni, és az asszony, meg a kislányuk, Jázmin, mivel valamennyien lakhatást is kaptak, vele tartott. A fiatalasszony így folytatja, először azt gondolta a hír hallatán, hogy mindez nem igaz, édesanyja csak azt akarja, hogy jöjjenek haza, mert nem szoktak távol lenni egymástól. –Aztán elmondta még egyszer, hogy higgyem, el, valóban leégett a ház, mire én tehetetlenül-kétségbeesetten rohantam ki az utcára, és segítségért kiáltottam. Aztán rádöbbentem, hogy itt, ezen már senki nem tud változtatni, és magamba roskadva zokogni kezdtem, lerogyva a földre, mondja sírva Katalin.

Amint tudtak, hazautaztak falujukba

Az asszonyt a tűzoltók is perceken belül hívták, akik szintén megerősítették, hogy valóban leégett az otthonuk Adorjánházán. A tűz hallatán az egész család összetört, párja sem tudott tovább maradni ilyen lelkiállapotban, amint tudtak, hazautaztak falujukba, és egyből szeretett otthonukhoz mentek. Amit aztán ott láttak, azt máig nem tudják felfogni.

–Mindenünk odaveszett, néhány darab ruhánk maradt, amit magunkkal vittünk, amikor elmentünk. Nézze meg, az egész életünk elégett, mutat az üszkös falak, az összeégett holmik felé Katalin, aki húsz éve élt a kis házban. A család arról is beszél, hogy tudomásuk szerint a tűz a hátsó, kis mellékhelyiségben keletkezett, ahol nem volt sem villany, sem fűtés, másfelől a házban sem laktak már öt napja, amikor az kigyulladt, így nem értik, hogy valójában mi történt?

-Nem volt mit tenni, mihozzánk hívtam a lányomékat, jegyzi meg Éva asszony, aki harmadmagával, férjével és fiával él szintén nagyon szerény körülmények között, egy apró kis házban, a szomszédos faluban, Egeralján. Ráadásul nagyon beteg az idős nő, többször műtötték, most is komoly betegséggel küszködik. A család a tűz óta minden nap elmegy a kiégett házhoz, és nézegetik szeretett otthonukat, a kislány sírdogál játékaiért, és mindenáron ott szeretne aludni. Felidézik, nagy öröm volt náluk, amikor karácsonyra meg tudtak venni egy nagyobb macit a kislánynak, aki azóta szinte ki sem adta kezéből a plüssfigurát, most pedig a gyermek kedvenc játéka a többi holmival, játékkal együtt szintén porrá égett a tűzben.

Jázminhoz közben két kedves, kisebb kutya simul, a család kedvencei, az ebek most itt bóklásznak magukra maradva, a romok között, mert a nagyszülői házhoz az állatokat sajnos már nem tudják elvinni. A család szomorúan azt mondja, egyiket megverhette valaki, mert napok óta sántít. -Hogy mi lesz velünk, fogalmam sincs, semmink nincs, teljesen kilátástalan az életünk, főként a kislányomért aggódom, aki sajnos mindemellett beteges is, asztmás, zokog Katalin, miközben magához szorítja Jázmint, akinek számlát nyitott az anya egy pénzintézetnél.

Bútorokat tudnának adni a szerencsétlenül járt családnak

Marton Dezső, Adorjánháza polgármestere megkeresésünkre azt mondta, gyors segélyt adtak a tűzeset után a családnak, hogy a legszükségesebbeket meg tudják venni, de lehetőség híján a lakhatásban sajnos nem tudnak megoldást kínálni nekik. Ezt mondta Kustos Péter, a közeli Csögle polgármestere is, ahol az asszony közmunkásként dolgozott, ugyanis náluk sincs üresen álló ház. A falu elöljárója úgy fogalmazott, a nő szépen elvégezte a munkáját, és ők bútorokat tudnának adni a szerencsétlenül járt családnak.

Stern Péter százados, a megyei katasztrófavédelem szóvivője megkeresésünkre az eset kapcsán annyit közölt, hogy február 15-én, délután Adorjánházán gyulladt ki egy családi ház. A pápai hivatásos tűzoltók két vízsugárral oltották el a lángokat, és a Veszprém megyei katasztrófavédelmi szolgálat helyszíni szemlét végzett.

Az anya kislánya, Szijártó Jázmin javára számlát nyitott egy pénzintézetnél: 11773470-01098507 számlaszámon

IBAN: HU83 1177 3470 0109 8507 0000 0000

BIC kód: OTPVHUHB