Csend, nyugalom, béke és virágok – ez Bakonyság

Bakonyság a Dunántúli-középhegység és a Kisalföld találkozásánál, a Bakonyalja tájegységben, Pápától közel 25 kilométerre, Bakonyszentiván és Lovászpatona között található. Így fest a nem mindennapi természeti környezetben fekvő zsákfalu hivatalos helymeghatározása, de az a különleges atmoszféra és nyugalom, amit a település áraszt, egyszerűen leírhatatlan. Ezt látni, érezni és tapasztalni kell, Bakonyság varázsa pillanatok alatt képes magával ragadni az embert. Ottjártunkkor alig hogy átgurultunk a településhatáron, lassítani kényszerültünk amúgy is mérsékelt tempónkon egy, az úton komótosan sétálgató macska miatt. A közeledő autót észlelve a jó húsban lévő jószág felemelte a fejét, a kocsira nézett, majd néhány másodpercre megállt a sávunkban, végül egy rövid „farkasszempárbaj” után kimért léptekkel tovább-ballagott. Mintha finoman jelezte volna, hogy itt felejtsük el a rohanó, zakatoló, zajongó „kinti” világot, ugyanis az értelmező szótárban a csend, a nyugalom és a béke szavak mellé a bakonysági faluképet is oda lehetne biggyeszteni.

Hivatalosan kicsivel többen, mint hetvenen laknak jelenleg a csaknem 700 éves múltra visszatekintő Bakonyságon, de az életvitelszerűen itt tartózkodó lakosok száma csupán ötven körül van – tudtuk meg Kiss Lajostól, aki a magyarországi önkormányzatiság 1990 őszére tehető kezdetétől, azaz immár huszonkilencedik éve vezeti folyamatosan a községet. Mint mondta, a településen lévő ingatlanoknak közel a fele hétvégi házként, nyaralóként funkcionál, ezeket sok városi vagy éppen külföldi család időszakos pihenésre használja. A lakosságot közel 80 százalékban az idősebb korosztály alkotja, momentán csupán két iskoláskorú fiatal él a faluban. Nem túl biztató számok a település jövőjének tekintetében, pedig nem volt ez mindig így.

– Tősgyökeres bakonysági vagyok. Születésemtől kezdve, 62 éve élek itt. Gyerekkoromban, az 1960-as években még több mint 430 lakosa volt a falunak, működött itt óvoda és iskola, illetve egy jó futballcsapattal is büszkélkedhettünk. A helyiek gazdálkodásból, állattartásból éltek, ugyanakkor a település 16 tanárt is kinevelt. Aztán a rendszerváltást követően sokan elmentek innen a megélhetés miatt, a fiatalok városokban kötöttek ki. Jelenleg majdhogynem üdülőfalu vagyunk – nyilatkozta a Naplónak Kiss Lajos.

Bakonyság polgármestere megjegyezte, ezelőtt több mint tíz évvel szóba került, hogy egy nemzetközi gyógyterápia-központot létesítenek a településen elsősorban mozgáskorlátozott gyerekek számára. A beruházás hatalmas lehetőségeket jelentett volna a falunak többek között a munkahelyteremtés, a helyi adóbevétel és az idegenforgalom terén, ám végül a bakonyságiakon kívül álló okok miatt meghiúsult a nagyszabású projekt. Később felmerült még egy ökogazdálkodásra irányuló beruházás esélye is, de ebből sem lett semmi, így pedig megpecsételődni látszik a kisközség jövője.

– Bevallom, amikor 1990-ben először választottak meg polgármesternek, nem gondoltam, hogy közel három évtized elteltével is én irányítom majd a falut. Annak idején a sógorom beszélt rá, hogy induljak a választáson, aztán a többi jött szép sorban – emlékezett vissza Kiss Lajos.

A polgármesterhez hasonlóan a falugondnok is hosszú évek óta szolgálja a községet, ő egyfajta mindenesként tevékenykedik, például házhoz viszi az időseknek az ebédet, igény szerint bevásárol és gyógyszereket hoz nekik, segítséget nyújt a mindennapi ügyek intézéséhez.

– Annyira ki vagyunk szolgálva, hogy az már túlzás – jegyezte meg mosolyogva Csicsai Zoltánné, Magda, a helyi Sági Sárga Rózsa Klub vezetője. A nyugdíjas asszony kérdésünkre kifejtette, klubjuk 2002-ben alakult meg 10-12 női taggal, ám a férfiak hamar megirigyelték a hölgyek vidám összejöveteleit, így ők is csatlakoztak, mostanra pedig több mint húszra duzzadt a társaság létszáma. Tehát a falu lakosságának csaknem a fele tagja a Sági Sárga Rózsa Klubnak, amelynek égisze alatt rendszeresen szerveznek különféle szórakoztató és közösségépítő programokat. – A vidámság vezérel minket. Sokat nótázunk, és előfordul, hogy a szabad ég alatt kezdünk rá egy dalra, ilyenkor pedig megesik, hogy áttelefonálnak a szomszéd faluból, hogy hallják, milyen jó dolgunk van. Emellett, ha megosztja velünk valamelyikünk a problémáját, igyekszünk segíteni egymásnak. Itt mindenki ismer mindenkit, olyanok vagyunk, mint egy család. Bakonyság a béke és a nyugalom szigete – fogalmazott Csicsai Zoltánné.

Kiss Lajos elárulta, évek óta egyetlen szabálysértés és bűncselekmény sem fordult elő a faluban. A helyiek figyelnek egymásra, és a rendőrök is rendszeresen megfordulnak a településen, ahol egy ismeretlen autó érkezése rendkívüli eseménynek számít. A község külcsínével kapcsolatban Kiss Lajos kiemelte, hogy a főutcán megmaradtak a jellegzetes tornácos parasztházak, amelyeket korhűen felújítottak. Ennek az utcának egyedi megjelenést ad még az osztott pályás útszerkezet, ami széles, virágokkal és örökzöldekkel beültetett zöldterületet vesz közre. – Nagy hangsúlyt fektetünk a zöldterületeink gondozására, több száz évelő és egynyári virág díszíti a település közterületeit. A megyei önkormányzat által évente meghirdetett Tiszta és virágos Veszprém megyéért elnevezésű közterület-szépítési versenyen többször is kiérdemeltük a legmagasabb elismerést, például egymás után háromszor első helyezettek lettünk a 300 lakos alatti falvak mezőnyében – mutatott rá Bakonyság polgármestere.

Kiss Lajos hangsúlyozta, a bakonysági önkormányzat sosem vett fel hitelt. Kistelepülés lévén a költségvetésük szűkös, főként pályázatokból igyekeznek fejlesztéseket megvalósítani. A szennyvízcsatornát leszámítva teljes a közműellátottság a faluban, a közvilágítás energiatakarékos lámpatestekkel történik, a katolikus templom 2010-ben kívül-belül megújult, csakúgy, mint a művelődési ház és az orvosi rendelő. A közelmúltban közösségi teret, szabadidőparkot hoztak létre egy gazos, elhanyagolt terület helyén fedett kiülővel és színpaddal, tűzrakó hellyel. Ennek tervezik a továbbfejlesztését, illetve a Magyar Falu Programban elsősorban út- és járdarekonstrukciókat szeretnének megvalósítani. Emellett nagy vágyuk egy hótoló beszerzése, ugyanis egy komolyabb havazás jelentős problémát okoz errefelé. A ’90-es években előfordult, hogy a hatalmas hó miatt Bakonyság kilenc napig el volt zárva a külvilágtól – hiába, a különleges természeti környezetnek olykor ára van…

Kereskedelmi üzlet és vendéglátóhely tíz éve nincs a községben, viszont van helyettük egységesen szép, tiszta, rendezett falukép. No meg több évszázados múlt: a település első írásos említése 1332-ből származik, ekkor nemesek éltek itt. Kezdetben Kisságnak hívták a falut, ami a domb jelentésű ősi magyar szóra vezethető vissza. A török idők után elnéptelenedett települést az Esterházyak telepítették be újra magyar katolikusokkal. A Bakonysághoz tartozó Csárdapusztán álló, a 18. század közepe táján épült Kossuth-kápolnáról a néphit azt tartja, hogy Kossuth Lajos és Meszlényi Terézia 1841-ben itt tartotta egyházi házasságkötését. Nehéz megjósolni, mennyi idő adataik még meg Bakonyságnak, de az biztos, hogy lakóinak köszönhetően ez a zsákfalu a vidámság, a béke és a virágok falvaként marad meg a köztudatban.