Egy különös lovasbaleset utóélete

Ennek a fordulatokkal teli történetnek a főszereplője a megyeszerte is jól ismert lovasoktató, a sümegi Váristálló vezetője, Capári Róbert. Az egykor mezőgazdasági gépészként is dolgozó férfinak fiatalon hobbija volt a lovaglás, majd 1986-tól már hivatásszerűen művelte ezt sportágat. Három évtizede minden nyáron tíz héten át lovas táborba várja a pacik szerelmeseit, főleg a fiatalokat.

– Azon a július 10-én, négy évvel ezelőtt, szokás szerint csoportot vittem ki oktatótársaimmal a városhoz közeli Borókásba – emlékezik vissza a 66 éves Capári Róbert a baleset napjára.

– Csütörtökönként mindig piknikezünk a táborlakókkal, tereplovaglással, gyakorlással összekötve. Négyen nyeregben kísérték az általam hajtott lovas kocsit, amelyen nyolcan ültünk, köztük a később bajba jutott legény. Közel másfél órás kocsikázás és lovaglás után értünk a tisztásra, ahol közösen nekiálltunk főzni. Ebéd után ejtőztünk, már csak azért is, mert közel 33 Celsius-fok volt a napon.

A kilencéves fiú – nevezzük őt Gábornak – akkor már egy éve járt oktatásra. Tervezte, hogy ebéd után lóra ül. Még előtte engedélyt kért a tábor vezetőjétől, hogy társaival együtt legeltethessék az állatokat. Jó pár perc telt el, amikor a fiú – otthagyva a többieket, akik szintén legeltettek – közölte, abbahagyja a lovak őrzését. Visszafelé menet csak néhány lépést tett meg, majd minden előzmény nélkül, magatehetetlenül úgy esett arcra, hogy még a kezeit sem kapta maga elé. „Állj fel!” – szólította fel Capári a srácot, aki meg se mozdult…

A férfi felugrott, s már futott is a tőle öt méterre elterülő, semmilyen életjelet nem adó Gáborhoz. Amikor oldalra fordította, döbbenten látta, hogy a halántékánál beszakadt a koponyája. A feje nemigen vérzett, a kevéske vért a túravezető letörölte. Mivel a gyerek szájából hányadék buggyant ki, kézzel szabaddá tette a légutat. Az oktató nem esett pánikba, nem ez volt az első forró pillanata, amikor mások életéért kellett küzdenie. A fiú légzését kétszer is helyreállította mellkaskompresszióval, de a kiskamasz csak nem tért magához.

– Mivel a vadonatúj mobiltelefonomat még nem tudtam kezelni, csak a feleségemet hívni, őt kértem meg, hogy értesítse gyorsan a mentőket. Amikor az egészségügyisek felhívtak, elmondtam nekik, hogy addig mit csináltam, amivel teljesen egyetértettek.

Folyamatosan tartottam velük a kapcsolatot. A rohamkocsinál előbb ért a tisztásra a mentőhelikopter. Legalább fél órán át küzdöttek ezért, hogy stabilizálják a fiú állapotát, majd elvitték a győri kórházba, ahol az ilyen esetekkel foglalkoznak. A mentőtiszt, amikor elköszöntünk egymástól, adott nekem egy narancsszínű helikopteres mentőoverallt, majd ezt mondta: „Bátyám, ha nem ezt csináltad volna a gyerekkel, nagyobb gond is lehetne.”

Ahogy elrepültek, a szülők is megérkeztek, akiket a baleset után telefonon értesítettem.

Capári Róbertet rövidesen beidézték a rendőrségre, ahol rabosították, azaz fényképek készültek róla, ujjlenyomatot vettek tőle. A nyomozók foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt gyanúsítottként hallgatták ki. A tapolcai ügyészség kétszer megszüntette az eljárást, ám a főügyészség hatályon kívül helyezte a döntést.

Nyomasztó hetek, hónapok terhelték a férfi mindennapjait, amikor 2017 augusztusában újabb mennykő csapott le: a szülők, ügyvédjükön keresztül, súlyos kártérítést kértek tőle. Sérelemdíjként több milliót, a szülők és a négyéves kistestvérnek a mellőzöttsége miatt kialakult testvérféltékenység miatt úgyszintén sok milliót.

Capári nem válaszolt sem erre, sem a második, hasonló tartalmú levelükre, amelyben már kilátásba helyezték, hogy amennyiben nem egyeznek meg, polgári pert indítanak. (Az oktató ismét megkötötte a felelősségbiztosítását, aminek a meghosszabbítása előzőleg elmaradt.) Viszont tavaly januárban megkezdődött a büntetőper.

– Azzal a tapolcai bíróság nem foglalkozott, hogy mitől sérült meg a fiú. Beverhette a fejét egy fa csonkjába, kőbe, de akár a kötélen legeltetett ló patájába is. A központi kérdés az volt, hogy a legény miért nem viselt fejvédőt, más szóval kobakot. A bíró végig azt tartotta szem előtt, hogy a lovas szolgáltatás teljes időtartalma alatt mindvégig viselni kell a kobakot – valóban így szól a törvény.

Pontosabban, a 14 éven aluliaknak kötelező, afelett már nem, amivel nemigen értek egyet. Sokakat kell győzködnöm, így a felnőtteket is, hogy lovagláskor tegyék fel a fejvédőt, bár az utóbbi években egyre többen hallgatnak rám. A kobak leginkább a koponya hátsó részének megóvása miatt fontos, ahol a kisagy van, ugyanis esésnél ezt részt tudjuk kevésbé, vagy inkább sehogy sem megvédeni.

Ha előrezuhanunk, akkor tompítunk a kezünkkel, a legtöbb esetben. A bíróságon hosszasan beszéltem a mindennapi gyakorlatról, arról, hogy van passzív és aktív szolgáltatás. Ez utóbbi alatt például a lovaglást, versenyzést, edzést, fogathajtást kell érteni, míg a passzív szolgáltatáshoz az állatok gondozása, így például az etetésük, ápolásuk, sörényük befonása, az istállóból való kivezetésük, valamint a legeltetésük is tartozik.

Mindezeket erősítette meg a tanúként meghallgatott Lóska János, a Lovas Turisztikai Szövetség elnöke, aki évek óta részt vesz a ránk vonatkozó jogszabályok kidolgozásában, véleményezésében. Ha jól emlékszem, ő vetette fel, hogy ilyen alapon egy lovasbemutatón a 14 év alatti nézőknek is viselniük kellene a kobakot, mondván, lovas szolgáltatáson vesznek részt. Én meg azt tettem hozzá, hogy a gyerekeknek akkor fejvédőben kellett volna ebédelniük? Az egyik szemtanú, aki Berlinből hazatelepült háromgyerekes édesanya – két fia ott volt a táborban –, azt mondta, odakint is csak lovagláskor kell felvenni a fejvédőt.

A Tapolcai Járásbíróság három tárgyalási nap után bűnösnek mondta ki Capári Róbertet foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt, amiért az ügyészség által javasolt próbára bocsátás helyett enyhébb büntetést, megrovást kapott.

Kimondták, a több mint félmilliós bűnügyi költségből 340 ezer forintot kell megfizetnie. (A bíróság több szakértőt hallgatott meg, akiknek arra a kérdésre kellett feleletet adniuk, hogy a fiú szenvedett-e maradandó sérülést – M. A.)

Capárit mindvégig az is bántotta, hogy mindent megtett a fiú életben maradásáért, amit a szülők megköszöntek neki a tárgyaláson, mégsem mondtak le a súlyos összegű kártérítésről.

– Azért az megnyugtatott, hogy a baleset után két héttel, Jakab-napon összetalálkoztam vele, pár mondatot váltottunk. Gyengének láttam, de már csak egy tapasz volt a homlokán. Szellemileg is teljesen rendben volt. Érdekes, utóbb másoktól hallottam, hogy emlékezett arra, a szokásos paprikás krumpli helyett tejszínes, zöldséges tésztát ettünk – ami nem ízlett neki. Lehetett ennek köze az ájulásához? Nem hiszem.

A másodfokú bíróság, a Veszprémi Törvényszék is ragaszkodott Lóska János személyes meghallgatásához. A szakember megismételte a korábban elmondott véleményét a kobak használatáról. Határozattan kijelentette, a legeltetés nem lovas turisztikai szolgáltatás. A lovasudvar vezetőjét felmentették a vád alól, ezért nem kellett bűnügyi költséget fizetnie. A szülők azóta nem jelentkeztek kártérítésért.

– Azért is küzdöttem az igazamért, mert, ha vétkesnek mondtak volna ki, a jövőben melyik szülő hozta volna hozzám a legdrágább kincsét, a gyerekét?