A kegyelemtanról értekeztek a Pápai Református Teológiai Akadémia konferenciáján

A Pápai Református Teológiai Akadémia Horizontok címmel szervezett konferenciát az isteni kegyelemről szóló tanítás témájában múlt pénteken és szombaton a díszteremben. Németh Tamás rektor a Naplónak nyilatkozva elmondta, egy évben három-négy konferenciának adnak otthont. A Horizontok című kétévente jár körbe egy adott témát, melyet a különböző teológiai szaktudományok képviselői a maguk nézőpontjából dolgoznak fel, így a hallgatók teljes ismeretet kaphatnak a témáról. Egy közelmúltbeli kompetencia-felmérés alapján úgy tapasztalják, ötödéven már hasznosítják a megszerzett

tudást.

A rektor a megnyitó beszédét követően A kegyelemtan a 16. századi protestáns hitvallásokban címmel tartott előadást. Mint mondta, a kegyelemről való tanítás döntő kérdése a reformációnak, akárcsak a ma emberének. Hiszen ha valaki saját magára építi az életét, mindennek mértékévé az embert teszi, akkor lehetetlenség kilábalni a bűn állapotának nevezett mélységből. – Központi téma ez a 21. században is, mert mindenütt azt halljuk: rajtad múlik minden. Tehát az egyénen, az akaratán, az intellektusán, szellemi erőfeszítésein, fizikai munkáján múlik az, hogy kivé lesz. A rengeteg körülmény hatására az emberek mégis azt érzik: minden mástól függ ez, csak tőlük nem. Sokszor egy meglökött biliárdgolyónak érezhetjük magunkat, ami egyik faltól a másikig halad. Tehát egyfajta tehetetlenségi állapotban mozog az életünk – jegyezte meg.

Ezzel szemben már a korai egyház, illetve a reformáció is eredendően azt vallotta, hogy csak rajtunk kívül levő erő tud bennünket jó irányba mozgatni. Eszerint Németh Tamás úgy fogalmazott, hogy nem önmagunkban kell keresni Istent, az életünk megoldását, nem a magunk erejét kell összeszedni és talpra állni, hanem „rajtunk kívül és fölöttünk” (Luther Márton).

– Tehát ami minket igazából jó felé vezet, az az élő Isten, aki tőlünk független. Ha csak ránk volna bízva, akkor mindannyian valamilyen katasztrófa felé hajtanánk az életünket. Saját erőnkből, saját jóvátételi, megjobbítási szándékainkból mindig csak deficit származik. De ha egy globális világot bízunk az emberre, akkor a globális világ megy a katasztrófa felé. Úgyhogy elég erőteljes a kegyelemtan aktualitása. Habár óriási a vágy bennünk, hogy a kegyelem állapotába helyezkedjünk, de a lépéseket nagyon nehezen tesszük meg érte. Miközben repülőgép viszi a testet, lelkileg nagyon gyalogosak vagyunk. Az áttörés, az evangélium embertől emberig való átvitele rendkívül nehezen megy – fejtette ki a rektor.

Pénteken még A kegyelem mint karizma – A páli kegyelemtanról, Bűnvallás és kegyelemhirdetés a református istentiszteleten, Isten kegyelmének megjelenése a Dunántúli Egyházkerület 17-18. századi életében címmel, szombaton pedig A kegyelem szerepe Jób és barátai istenképében, valamint A kegyelemformula az Ószövetségben címmel hangzott el előadás.