Bakonyoszlopon mosolyognak a kenyerek: Wolf Ferenc az édesapjától tanulta meg a pékszakma fortélyait

Kézműves péksége szerte a Bakonyban ismert, a bakonyi falvakon és Zircen kívül egészen Pannonhalmáig szállít a termékeiből. Tősgyökeres bakonyoszlopi, ősei itt éltek, örökségül hagyva az ősi mesterséget. Édesapja a szomszédos bakonyszentkirályi Váradi pékségben volt inas, fia tőle tanulta a mesterség fortélyait.

– Gyerekként sokszor bementem apuhoz a munkahelyeire, amit nem igazán nézett jó szemmel – emlékezett vissza Wolf Ferenc.

– Apu mindig mondogatta, nehogy kövessem a példáját, mert a pékszakma nehéz, erős fizikai megterheléssel jár és éjszaka kell dolgozni, de nekem jó emlékeim maradtak ebből az időből – idézte fel édesapja intelmét Wolf Ferenc. Ma ez némileg megváltozott, egyes folyamatokat gépesítettek és a munkaidő is eltolódott. Utóbbi azért, mert messzire kell szállítani a pékárut. Érthetetlen, de van olyan település, ahova több mint száz kilométernyi távolságból érkezik a kenyér, bár sütöde is működik ott.

Wolf Ferencék többgenerációs házban éltek, melyet édesapjával építettek, a pékséget az udvarban alakították ki. Az 1980-as évek végén a családi tanács úgy döntött, kibővítik a tevékenységüket.

– Nem tanultam a pékszakmát, műszaki végzettségem van. Úgy gondolkodtunk, apu adja a szakmai tudását, anyu besegít, a feleségem a boltot viszi, én pedig az üzemeltetést, a gépészeti feladatokat látom el. Vásároltunk egy nagyobb kemencét, amelyet felújítottam, és 1991. április 17-én megnyitottuk a családi vállalkozásunkat. Kenyeret, kiflit, zsemlét, kalácsot, leveles tésztát, pogácsát és mindenféle finomságot sütöttünk, igény szerint. Szép lassan beletanultam, majd tíz év után átvettem az irányítást és a munka oroszlánrészét is. Ma hét alkalmazottal dolgozunk. Nem tervezzük a bővítést, szeretnénk kis pékség maradni, nálunk családias, baráti a hangulat – emelte ki Wolf Ferenc.

Van olyan dolgozó, aki huszonhét éve itt dolgozik, de olyan fiatal is akad, aki náluk volt tanuló és itt maradt. A hagyományos ősi recept szerint, tizenkét órán át pihentetett kovásszal, kézműves módon készülnek a kenyereik. A tésztát kézi erővel dolgozzák fel, kezdve a kiméréstől, a gömbölyítésen, majd formázáson át a bevetésig. A dagasztás után a tészta egy órai pihenés után kerül a szakajtóba, itt újra egy órát pihen, mielőtt bevetik a kemencébe.

A házi fehér mellett sütnek rozsosat, teljes kiőrlésűt, tönkölybúzásat, hétmagvasat. Magyar alapanyagokból dolgoznak, a lisztet a veszprémi malomból szállítják, az édességekhez használt lekvár, puding, kakaó is hazai, az adalékanyagokat igyekeznek mellőzni. Üzleti szemléletükben szem előtt tartják a partnereikkel való személyes kapcsolatot, van bolt, amelyik a kezdettől fogva az ő termékeiket árusítja.

– A tudásunk legjavát adjuk, kollégámmal együtt. Minden műszak végén leülünk a fiúkkal, megnézzük a nap termékeit, beszélgetünk, mi történt aznap, mit lehetne jobbá tenni, ez egyetlen napon sem maradhat el. Ez a nap fénypontja számomra, látni, ahogy mosolyognak a kenyerek, a gömbölyűek, a kockák, az elnyújtottak, a kakaós csigák, a lekváros levelek, a csokis kiflik, a fényes briósok és fonott kalácsok. Ez az életem, szeretem, amit csinálok. Nem volt könnyű. Emlékszem, a fiaim még egészen kicsik voltak, az udvaron labdáztak. Jött hozzánk valaki, kérdezte őket, hogy apukátok miért nem játszik veletek. Azt válaszolták, hogy ő erre nem ér rá. A legkisebb fiam mégis követte a példámat, velem dolgozik. Amit elértünk, annak bizonysága számomra, hogy ez csak a család szoros összefogásával sikerülhetett, immár harmadik generáción át tartó összetartozással – hangsúlyozta büszkén, meghatódva Wolf Ferenc.

Faluvezetőként is vallja: fontos, hogy a faluban működő vállalkozások helyi lakosokat foglalkoztassanak. Úgy fogalmazott, a polgármesterség a hobbija. Képviselőtársaival egyetértésben fontosnak tartja, hogy a fiatalok helyben maradjanak, mert a kis bakonyi faluban jó a levegő, csodás a természeti környezet, jó a közbiztonság, és kedvezményes áron juthatnak építési telekhez.

A pékmestert arra a kérdésre, hogy melyik kenyér a kedvence, azt válaszolta, nagyon szereti a kolbászt, a „disznóságokat”, amikhez igazán jól passzol a kovászos házi fehér kenyér.