Könnyebb online vizsgázni, csak kevesebb az értelme

Nyárádi Natália a Budapesti Gazdasági Egyetem elsőéves, nemzetközi gazdálkodás szakos hallgatója. A tihanyi lány kérdésünkre elmondta, hogy ő igyekezett a legtöbb vizsgáját már decemberben teljesíteni, ezért januárra mindösszesen egy megmérettetés maradt számára.

– Összességében úgy gondolom, az online vizsgák lényegesen könnyebbek, mint a klasszikus tantermi írásbelik vagy a normál körülmények között lezajló szóbelik. Bár elsőéves vagyok, ezt tapasztalatból tudom mondani, mivel a mi egyetemünkön vannak negyedéves vizsgák is, amelyek közül többet még a bevett szokások szerint tudtak megtartani, és ezek jóval nehezebbek voltak, mint a félévi számonkérések – mesélte a hallgató.

Hozzátette, hogy a tanárok többféle digitális platformot is használnak a vizsgáztatáshoz, de érezhető, hogy nem mindenki mozog még közülük otthonosan ebben a közegben.

– A tanárok és a diákok is tisztában vannak a helyzet hátulütőivel, mindenesetre általánosságban úgy tapasztaltam, hogy diákszempontból könnyebbséget jelent a digitális térben történő vizsgáztatás.

A veszprémi Mátyás Lili a győri Széchenyi István Egyetem gyógypedagógia szakára jár. A hallgató megosztotta velünk, hogy náluk szinte kivétel nélkül minden tantárgyból beadandókat kértek az oktatók az írásbeli vagy szóbeli vizsgák helyett.

– Egyetlen tárgyunk van, amelyre egy online szóbeli vizsga után kapunk majd jegyet, minden más kurzushoz otthoni kutatómunkát és írásos feladatokat kaptunk. A beadandóink elvárt terjedelme általában három-öt oldal, vagyis nem nevezhetjük túlságosan megerőltetőnek az idei vizsgaidőszakot – mondta Lili.

Hozzátette azt is, hogy a tanárok nagyon segítőkészek, és próbálják megkönnyíteni ezt a nehéz helyzetet.

Kéri Márk harmadéves magyar szakos hallgató. A veszprémi fiatal az Eötvös Loránd Tudományegyetemre jár, és véleménye szerint sajnos keretrendszerét, lényegét veszti a digitális térben történő felsőoktatás. Elmondása szerint ez nemcsak a vizsgaidőszakra és a vizsgák megvalósulási formáira, hanem a tanórákra is igaz.

– Már a féléves felkészülésnek is ad egyfajta komolyságot az, hogy minden héten bemész az előadásokra, és közös fizikai térben vagy azokkal az oktatókkal, akiknek majd a szemeszter végén prezentálnod kell a tőlük megszerzett tudást. Ez a mostani helyzetben teljesen elveszik – magyarázta Márk.

Kérdésünkre elmondta, hogy folyamatosan a gép előtt ülve tanulni, igazi személyes kontaktus nélkül nem igazán lelkesítő.

– Ráadásul a mi szakunkon az előadások nagy része rögzítve van, ami egyrészről természetesen nagy segítség, másrészről viszont veszélyes is, hiszen ha egy hallgató bármikor megnézhet egy előadást, akkor – tisztelet a kivételnek –, folyamatosan halogatni fogja. Sok figyelemelterelő és nehezítő tényező van a digitális rendszerben, és könnyen megesik, hogy későn kap a fejéhez az ember – osztotta meg velünk gondolatait Márk.

Hozzátette, hogy a hallgatótársakkal való kapcsolatot sem viszi jó irányba az online rendszer.

– Bent ülni egy szemináriumon, és ott, közösen beszélgetni egy irodalmi problémáról összehasonlíthatatlanul jobb és hasznosabb, mint egy webes felületen keresztül társalogni – mondta.

Márk végezetül mesélt a vizsgáztatási tapasztalatairól is. Mint említette, vannak tanárok, akik úgy látják, hogy mivel a megszokott módszerek alkalmazására ebben a helyzetben nem nyílt lehetőség, és így a tudásátadás sem lehetett olyan, mint normál körülmények között lett volna, ezért a vizsga is könnyebb. Mindemellett jellemző vizsgáztatási módszer, hogy a tanárok írásbeli vizsga esetén kötelezően bekapcsoltatják a kamerát és mikrofont a hallgatók számítógépein, és így próbálják elejét venni a puskázásnak, míg szóbeli számonkérések esetén a tanár és a diák mellett is ül még egy fél, aki biztosítja a megfelelő és tiszta vizsgakörülményeket.