A magyar kultúráról beszélgettek a Mészáros Alapítvány konferenciáján

Ahogyan arról lapunkban beszámoltunk, kétnapos konferenciát szervezett a Mészáros Alapítvány Balatonalmádiban, ahol mintegy 200, az alapítvány ösztöndíjában részesülő, felsőoktatási jogviszonnyal rendelkező diák vesz részt. A program tematikáját idén az orosz-ukrán konfliktus határozza meg, ennek biztonságpolitikai, gazdasági, társadalmi és kulturális következményeiről szóltak az előadások, de a diákok hallhattak az egymást követő válságok hazai turisztikai és gasztronómiai hatásairól is. A magyar kultúra témakörű beszélgetést L. Simon László vitaindító előadása vezette fel kedden délután. A Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója úgy fogalmazott, fontos az identitás megőrzése, ez köt össze bennünket, magyarokat, a közösségi források a jövőben szűkülni fognak, felértékelődik a magántőke szerepe. L. Simon László szerint a mostani gazdasági helyzetben új intézményeket nem szabad létrehozni, a meglévőket nem lehet magukra hagyni. Az intézmények működtetése a gazdasági helyzettől függ, nemcsak most, de később is, bárhogy alakuljon Európa sorsa, bármilyen politikai oldal kerüljön hatalomra. 
A vitaindítót követő kerekasztal-beszélgetést Szabó Simon színművész, rendező moderálta. Káel Csaba, a mozgóképipar fejlesztéséért felelős kormánybiztos azt hangsúlyozta, a kultúra energiaforrás, erőt ad; fontos, hogy a művészeti egyetemeken a legkiválóbb tanárok oktassanak. Szerinte foglalkozni kell a jövő nemzedékével, többet kommunikálni a fiatalokkal, kérni a véleményüket, ez felülír minden kultúrharcot. Béres Attila, a Miskolci Nemzeti Színház főigazgatója egyetértett a vitaindító előadóval, szerinte is műveletlen emberek hitvitája folyik. Kitért a Színház- és Filmművészeti Egyetemen történt változásokra. Azt mondta, az 1990-es évek sokszínű egyeteme az 1990-es évek végére „besűrűsödött”; a tanári gárda egy „alomból”, a Katona József Színházból került ki. Balázs János zongoraművész szerint az a legfontosabb, hogy elfogadjuk és tiszteljük a másikat, a fiatalok zenei, művészeti nevelését már óvodáskortól kell kezdeni. L. Simon László szerint a művészeti életben három dolog nélkülözhetetlen: tehetség, szorgalom, azaz sok munka, valamint a mesterségbeli tudás.

A beszélgetés résztvevői - akik időnként egymással is vitatkoztak, különbözött a véleményük - válaszoltak Szabó Simonnak arra a kérdésére, hogy mit várnak a következő tíz évben, milyennek képzelik el a kulturális életet tíz év múlva. Káel Csaba szerint létkérdés az oktatás fejlesztése, az egyetemeken a tanárok képzése. Béres Attila azt szeretné, ha több politikus járna színházba, moziba, koncertre, mint amennyi kulturális szakember, rendező jár politikushoz. Balázs János megelégedne azzal, ha tíz év múlva is legalább ennyire jó lenne az élet, mint most, de szeretné, ha a valódi érték jutna el az emberekhez. L. Simon László maga is megfogalmaz önkritikát. Nem jó, ha az öncenzúra erősebb az önkritikánál, a szervilizmus együtt jár az öncenzúrával, közölte. Hangsúlyozta, ő tudatosan konzervatív; az egyéni és kollektív szabadság, a nemzeti szuverenitás tiszteletben tartása alapvető számára.